Unspeakable emitions (M&M) f.f.(Szünetel....)

~Randi 2~

-Gyere elviszlek a kedvenc helyemre! -megfogta a kezem és magával vitt..
Nagyon kíváncsi voltam valyom hol lehet a kedvenc helye...de végül hosszú sétálás után megérkeztünk.
-Itt is volnánk, na hogy tetszik? -egy park volt aminek a közepén egy hatalmas tó, körülötte mindenhol virágok voltak...
-Úr isten Tinus....ez..ez gyönyörű! De olyan ismerős ez a hely...
-Ez érthető, hiszen itt játszottunk mindig kicsinek emlékszel?...
-Igen emlékszem! Annyira jó hogy újra találkoztunk....el sem hiszed hogy mennyire boldog vagyok!
-Pedig legalább annyira mint te! -nevetett.
-Szóval mesélj, hogy lettetek énekesek? - közben lefeküdtünk a fűbe.
-Elég hosszú story....
-Én ráérek....nem akarok hazamenni. -csordult ki egy könnycsepp.
-Kérlek ne sírj! -törölte le az arcomról a könnyeket...-Megoldjuk valahogy! Rendben?
-Rendben...-szipogtam. -Te vagy a legjobb barátom! -öleltem át, és ő is visszaölelt.
-Csak barát.....-motyogta magába.
Tessék?
-Semmi, nos hol is tartottunk?
-Itt hogy elmeséled hogy is lettetek Marcussal énekesek.
-Rendben....akkor hol is kezdjem...
-Mondjuk az elején! -kezdtem el röhögni.
-Azt gondoltam. -nevetett ő is.
-Nos...miután elmentünk a suliból magántanulók lettünk...majd elmentünk egy tehetségkutató műsorra. Erre írtunk egy dalt ami rólunk szól Marcussal, el sem hittük utána hogy nyerünk...nagyszerű érzés volt. Ezek után elkezdtük a karrierünket. Egyre több dalt írtunk és egyre több koncertre hívtak meg minket. És most itt tartunk.
-Wow....hát elég elfoglaltak lehettek..
-Sajnos igen, szeretjük amit csinálunk de néha mi is szeretnénk olyanok lenni mint a többi átlagos gyerek...
-Elhiszem...de nagyon örülök annak hogy így lett, hisz híres énekesek lettetek....ez csodálatos! -mosolyogtam rá, de ő csak a földet bámulta.
-Mi baj? -fordultam felé.
-Nem teljesen meséltem el mindent....
-Tudom hogy nekem bármit elmondhatsz!
-Mikor magánsuliba kerültünk elszakítottak attól akit nagyon megkedveltem, vagyis tőled. Nagyon magányos voltam....tudom ott volt nekem Marcus is...de veled másabb volt...veled azt éreztem hogy végre van egy igaz barátom aki sosem fog elhagyni...de végül nekem kellett elmennem, és el sem tudtam tőled búcsúzni. Annyira magamba fordultam hogy.......el....elkezdtem magam vágdosni..-én csak kikerekedett szemmel néztem amit mond. -Fogalmad sincs hogy mit éreztem akkor...-sirta el magát.
-Tinus....én...nem tudtam, de nem kellett volna vágdosni magad ez miatt...mostmár itt vagyok. -öleltem magamhoz.
-Figyelj Beverly el kell mondanom valamit.
-Mondjad nyugodtan.
-Én....-mondta volna tovább a mondatát de csörgött a telefonom....anya volt az.

telefon beszélgetés:

•Anya: Még is merre jársz kisasszony?!! Most azonnal haza jössz!!

•Én: De anya kérlek hallgass vé....

•Anya: Semmi de! Fogod magad és szépen haza jössz. Itthon mindent elmondasz!

•Én: De...-majd kinyomta a telefont.

-Kiabáltam volt az? -kérdezte aggódva Tinus.
-Anya volt.....azt mondta most azonnal haza kell hogy menjek...de nem akarok! Ha most haza megyek lehet hogy soha többé nem látlak már..
-Nem hagyhatsz itt megint! Én abba belehalnék!
-Sajnálom Tinus...nagyon hiányozni fogsz! -utoljára megöleltem és adtam egy puszit az arcára, majd sírva elfutottam..
-Beverly...kérlek!!!

Sziasztok! Végre itt a nyári szünet! 🤗És az új rész is...szoval ha tetszett akkor vote ⭐+ komment.