Az Utazók

A szökés

Miután sietős léptekkel elindult a folyosón,időnként vissza-vissza pillantott, hogy nem e jön utána valaki. Majd megszaporázta lépteit, s mire a bejárathoz ért, már futott. Az ajtó zárva volt, s mivel nem akarta alá vetni magát a portástól jövő kérdéseknek,ezért, egy hang megszólalt a fejében: -Élj! Mutasd meg kivagy! - S erre Leo.. össze szedte e szavak hallatán minden bátorságát, majd teli talppal neki ugrott az üveg bejárati ajtónak, ami millió egy darabra tört széjjel. A portás csak pislogott. S mire felébredt ámulatából, addigra emberünk már két utca sarkonyira volt. -Elegem van az egészből - Szólt, miközben futott és a kifulladás szélén állt- itt hagyom ezt a szart. Eleget bántottak. Többet senki nem fog.. -zagyválta magában,miközbem csak futott egyre tovább. Mikor negyed óra futás után hazaért, lenyomta a kilincset, majd rohamt a bejárati ajtóhoz. Arra gondolt, hogy azt is beszakítja, de mivel volt hozzá kulcsa, így nem tette. Senki nem volt otthon. Így nem kellett arra válaszolnia, hogy miért ért haza,6 órával előbb. Mikor megállt a szobája előtt, egyszerre, mintha csak egy nyílvessző találta volna el a fejét, eszébe jutott minden sérelme. Az iskola, a cslád.. és sorolhatnánk. Cseppet sem volt szerető családja. Mindenért őt okolták. Mindig kihágyták mindenből. Egy ízbem, mikor a család elment egy távoli vidékre pihenni, őt otthon hagyták, mondván, hogy takarítson, mert a jegyei alapján, max takarító lesz belőle. Folyamatosan szídták, nem csak Őt, hanem a hugát is. Megalázták őket. S hogy miért? Lehet azért, mert örökbe fogadták őket. Robert Greenway, és felesége, Roxanne boldog házasok voltak. Mikor aztán elhatározták, hogy gyereket szeretnének. Egy évig próbálkoztak, aztán feladták. Így mivel minden áron szerettek volna gyerekekt, elhatározták, hogy örökbe fogadnak kettőt, a közeli, Szent Danielle árvaházból. Minden gyereket megnéztek. 1-6 éves korig. Már kezdték feladni, amikor az utolsó szobához értek. Ott volt a földön, a 4 éves Leo, és húga, kicsi sötétbarna hajú, gyönyörű 2 éves Lina. Nem volt kérdés, hogy egyből rájuk esett a választás. Már két éve éltek boldog családként, amikor váratlan dolog történt: Roxanne bejelentette, hogy terhes. Hatalmas öröm lett úrrá rajta és férjén. Leoék is örültek, hogy kapnak kistesót. Hamarosan megszületett, Johanna. Majd a sikeren felbuzdulva, rá egy évre követte öccse, Kevin, és végül Lara. Ennek köszönhetően, Leo és huga, egyre jobban háttérbe szorultak. S hogy miért tartotta meg őket a Greenway házaspár? Nem akarták elveszteni a támogatást. Először nem kaptak zsebpénzt, majd semmit nem fizettek nekik, és végül se kirándulni, sem nyaralni sem pedig sehova nem vitték őket. Egyszóval: úgy kezelzék őket, mintha undok paraziták lennének. Mostoha testvéreik kifejezetten örültek,ha a családi asztalnál, a testvérpár közül valamelyiküket szídták. Valamennyi alkalommal, gúnyos tekintetekkel és mosolyokkal díjazták, az adott jelenetet. Sőt! Több alkalommal tettek azért, hogy jelenet legyen. Egyszer, például Johanna eldugta a tollát, majd szólt, hogy :-Valaki elvette a tollam amit Monacoból kaptam! -enyhén szólva, túljátszva a szerepét. Ekkor, Mr Greenway, sebes léptekkel elindult, az akkor Leo szobájában tartózkodó, Lina felé, majd lekevert neki egyet, s utána megklrdezte, vicsorogva, : -Hova tetted a lányom tollát, te kis csitri?!- ordított vele. Nyálesőt zúdítva Lina arcába. Johanna odasietett egyből az ajtóba s figyelte a jelenetet kaján vigyorral. Mr Greenway ekkor elkapta Linát a hajánál fogva, majd neki vágta a falnak. Aki össze esett, majd össze kuporodva ült a földön, és sírva annyit mondott, remegő ajkakkal: -Nem vettem el semmilyeb tollat sem.. a sajátom használom.. - nyökögte, majd tovább remegett, és fogta a fejét, aminel minden milliméterje fájt. - Ne hazudj!- Ismétekten lekevert neki egyet. Amitől Linának felszakadt a szája. Mikor már Johanna eleget élvezkedett a jeleneten, akkor elővette a tollat a zsebéből, majd úgy tett, mintha akkor ért volna oda, és a tollat lazán lóbálva megszólalt: -Jajj apu, ott volt az asztal alatt végig.. most vettem észre.. - szólt ártatlanul, majd egy sunyi mosolyt megeresztett, fogadott nővére felé. És ennek láttán Robert mit csinált? Nem, még csak bocsánatot sem kért Linától. Hanem sötét pillantásokat vetett rá, és csak annyit mondott: -Szerencséd van.. - majd lányához fordult, olyan kedvesen és szelíden, mintha akkor ébredt volna egy exmemorian álomból. Majd ott hagyta őket kettesben. És Johanna csevegő hangon, de elvetemült arckifejezéssel megszólalt: -Szeretem ha van egy kis izgalom az életemben.. tulajdon képpen örülünk hogy itt vagytok.. nélkületek, a jelenetek nélkül, uncsi lenne az életünk.. - majd leült Lina mellé, és elkezdte gúnyosan pásztázni, véres és lila foltos arcát .- Jujj.. de csúnya vagy.. várjál.. segítek..- csattanás, majd Lina a földön találta magát. -Így már dupla olyan csúnya vagy.. - méregette földönfekvő mostoha testvérét, majd felállt, és diadalittasan kivonult a szobából. Aznap este , mikor Leo megtudta hogy mi történt, nagyon dühös lett. Egész éjjel Linát vigasztalta, aki hozzábújt, és arcát a bátyja mellkasába temetve zokogott... Teltek a napok, a hetek és a hónapok. Majd Lina rosszul lett, és a Kórházban kiderült, hogy szívbeteg lett. Az orvosok, először stresszre gyanakodtak, ám kizártnak tartották. Mondván, hogy egy 10 éves lány, hogyan lehetne a stressztől.. hisz semmi stressz nem érheti. De mivel más ötlet nem igen passzolt a tünetekhez, így megkérdezték, Mrs Greenwayt, aki a következőt válaszolta:
-Linának a legtökéletesebb helye van, szerető családdal, és minden mással. A tenyrünkön hordozzuk.. - válaszolt, olyan ártatlansággal, hogy egy politikus megirigyelhette volna. És mikor Leo és Lina azt hitték volna, hogy nimcs a sorsukban ennél lejjebb, akkor be kellett ismerniük maguknak, hogy dehogyisnem. A gyógyszerek árát, hogy a Greenway család saját gyerekeinek, ne kelljen hiányt szenvedniük, így Leóék ruháztatását, és kajáltatását kellett megcsonkítani. Ez annyit jelentett, hogy napi ket szelet kenyér, valami oécsó felvágottal és egy tál meleg leves, míg a család többi tagja, márkásabbnál márkás éttermekben ebédelt, vagy Leoék szeme láttára, nem is egy, hanem két pizzát kaptak, amíg ők vajas kenyeret ettek. Meg is lett az eredménye. Leo és huga, két hónap alatt, a súlyuknak a háromnegyedére fogytak. És ezt a szülőj, a külvilág felé azzal magyarázták, hogy abban a korban vannak, hogy megnyúlanak. A szomorú az a történetben, hogy a kívülállóknak, fel sem tűnt az, hogy mi folyik ott bennt: A Greenway család tökéletes mintája volt, a tisztaságnak, az igényességnek, és sorolhatnánk. Mr. Greenway, magas, ápolt, fekete hajú, kedves férfi , felesége Közepes termetű, modell alkat volt, akinek a mosolyával bárkit el lehetett volna csalogatni, bárhová. A gyerekeik, tökéletesnek tűntek, a lányok, gyönyörűek voltak. Mindenki tökéletes véleménnyel volt róluk. Éppen ezért, nem szenteltek, nagyobb figyelmet, Linára és bátyjára. Külső szemlélő, nem hitte volna, hogy ez a kívülről csodás család, belülről, lényegében rohadt el...
Leo emmlékei.. egy csapásra átjárták az agyát, és elhatározta, hogy cselekedni fog. Többet se a higát, sem pedig Őt nem alázhatja meg senki! Bement a szobájába, s sietősen elkezdte össze pakolni mindenét. A ruháit, a túlélő készletét.. ami néhány általa készített speciális szercámból állt.. a szerszámait, és még sorolhatnánk. Még múlthéten kifigyelte, hogy nevelőapja, hogyan nyitja ki a széfet, így játszi könnyedén, kivette a benne lévő mind a 8000 dollárt, majd a helyére, egy nagy papír fecnit rakott, amire a következő, felettébb kreatív hozzá szólást írta : -BASZÓDJATOK MEG KÖCSÖGÖK! Ui.: a kulcsot az asztalon hagytam.- majd becsukta a széfet. Tudta, hogy a rendőrök bármelyik percben ott lehetnek, így elhatározta, hogy összepakol hugának is. Bement a szobájába, majd az összes létfontosságú cuccát bepakolta egy másik túra zsákba. Mikor felpillantott a szekrnyre, meglátta a graffityt, amit még a Larától lopott, és telefúkta vele, a 6 millió dolcsis ház fontosabb részeit.. mint pl. A Carrarai márvány konyhapultot, vagy a tobbezres járólapot.. s mikor kifogyott,gondolta, az üres flakonnal, megnézi, mennyire törés állő az apja 4millió mercijének az ablaka. -Hát ez kurvára nem az - állapította meg , miközben legyintett, a szilánkosra tört ablak láttán. Miután vissza ment a házba,agyalt, hogy még mivel tudná megköszönni a kedves bánás módot.. tekintete megakadt a pár hálószobájának ablakán, ami be volt zárva.. -Miért ne? - szólt meg kajánul töprengve, majd anyja bukósisakját felvéve (Roxanne imádott motorozni) A két túrazsákkal a hátán, nekifutott, majd kiugrott az ablakon.. nem, ezuttal diszkrét volt, mert nem tört be az ablak. Hanem? Úgy csinált mint a nagyok: Tokostul kiszakította a helyéről!. Mikor kint megállt a kapu előtt, felvette az "Az igen!" Arckifejezését, az ablakra pillantva, majd elfutott egyenesen, Lina sulija felé. Ám, meg kellett állnia, mert eszébe jutott, hogy anyjának még mem is hagyott meglepit. Ezért, levette a márkás bukót, majd egy bokor mögött elvégezte azt, aminek a helyére, még a kiráky is gyalog jár. És ott hagyta. Ezután, úkra futásnak eredt.. mostmár végképp a hugához. Mivel Lina másik iskolába járt, így kénytelen volt, mégmesszebb futni, mint a saját iskolája. Odaért, majd köszönt a portásnak. Jóban volt az öreg Jenkinssel. És megszólította: -Jó napot Mr Jenkins.. -szólt Leo izgatottan.
-Üdvözöllek, kedves fiam, miben segíthetek? - válaszolt mosolyogva az öreg.
-Az a helyzet.. -Zihálta.-,hogy a hugom elszeretném vinni.. ha megtedzi hogy.. nem figyel és kiosonunk..  -kérte kis esdekléssel a hangjában.
-Arról szósem lehet!Én egy szabály tisztelő, odaadóan munkáját végző portás vagyok!Eszemben sincs segíteni! -Csattant fel, majd leo rémült arcát látva, vigyorra görbült a szája:-Épp ezért, természetes hogy kiengedem!-szólt immár ismét kedvesen. Majd elkezdett nevetni, miközben finoman csapkodts a pultot: -Istenem fiam, ha látnád az arcod.. -majd vállon veregette a fiút. -Chh.. jólvan Mr.. megjegyeztem.. -biccentett, majd elindult befelé. Az aulában, megvárts a két perc múlva megszólaló csengőszót, majd az osztályok sereglettek kifelé. Mindenki keresztül nézett Leon.. talán a nyúlott és szakadt ruhái miatt.. Ám, egy hasonló állapotban lévő, gyönyörű lány felissmerte.. majd megindult felé. Ekkor a sorból egy srác mögé lépett, majd oda lökte Leohoz: -Nézzétek már! Itt a csövesnek a bátyja! Ez nem hajléktalan szálló csórik.. -majd az egész aulában hangos csoportos nevetés hangzott fel. Leo elkapta hugát, aki már a sírás szélén állt, és ha nem látta volna meg testvérét, fejest ugrott volna a sírás szakadékába. Lina szólásra emelkedett, ám Leo megelőzte: -Hugi. Azért jöttem, mert egy nagy hülyeséget csináltam. És meg kell lógnin ebből a városból..annyi a lényeg.. hogy elegem lett.. kiálltam magamért.. csak.. nem épp a legjobban sült el a dolog.. és így arra jutottam, hogy semmi keresni valónk nimcs mára sem a városban, sem ebben a családnak nem nevezhető valamiben.. -Lina csak meredt.. majd átölelte bátyját.. Leo érezte, hogy huga megkönnyebbült, majd folytatta: -Nem számít merre csak el innen, minél mesyzebb.. -fejezte be komolyan, majd felállt, s megvárták, amíg be nem csöngetnek, majd mikor kiürült az aula, elindültak. -Ég Önnel! -köszönt a portásnak, Leo, üiközben nyitotta ki az ajtót hugának. A választ már nem várta meg. A közeli buszmegállóhoz siettek, ahonnan buszra felszállva, elmentek a vasútállomásra. -Két jegyet kérünk a legközelebbi, legmesszebb menő vonatra! -Szólt Leo ziháltan, majd a nőre nézett. Semmi úti cél? Semmi diák jegy? Látszott a pénztáros arcán, hogy felettébb furcsa neki a helyzet.. majd a 200 dollároson elkerekedett a sze a pénztárosnak, amit Leo nyújtott a 60 dollár értékű jegyekért.
Nem csak neki, Linának is, mikor meglátta a pénzjegy további "családtagjait," Leo dudorodó erszényében. A nő kiadta a jegyeket: "Seattle, 4.vágány,egymás mellett" állt rajtuk. Lina felpillantott a táblára, amin az állt, hogy 5 perc múlva ott van. Így lementek az aluljáróba. Mindenki furcsán nézett rájuk. A ruhájuk, és a hatalmas táskák láttán. Talán furcsa jelenségnek látszott, hogy egy kis városban, mint Crueltown, emberek ekkora táskákkal járkáljanak. Mire felértek a peronra, ott állt bennt a vonat. Gondolkodás nélkül felszálltak, elfoglalták helyüket. Hosszú évek óta, ez volt az első utazásuk, ahol ott is voltak, és nem csak papíron. A hely kényelnes volt. Az,idő tiszta. És mégegy derítő döáolog volt: a kijelző: A célállomáshoz nagybetűkkel volt oda írva a Seattle felirat, és a távolság: 400 km,3 óra.. egyszerűen, tökéletes volt minden feltétel, ami a meneküléshez kellett...

Folytatjuk.. akkoris ha senkit nem érdekel..