A félistenek köztünk élnek

Bevezető

Egy újabb reggel. Egy újabb nap. De ez a nap nem olyan, mint a többi. Amikor felébredtem még nem is sejtettem, hogy mi mindenen kell, majd ma átmennem. Csak azt tudtam, hogy ma is bemegyek a suliba és mindenki csak szívatni fog. Igen én vagyok a lúzer. Akit mindenki csak piszkál. Van egy valaki, aki megért és támogat. Ő a legjobb barátnőm. Talán azért, mert ő se népszerűbb nálam. Akkor még egy pár szót rólam. Elég magas vagyok és vékony. Barna, viszonylag hosszú hajam van. Nem vagyok túl lányos. Na és a lúzerségem fő oka, hogy ADHD-m van és diszlexiám. Az életem megkeserítői. Vagyis eddig azt hittem. Ja...és még valamit kihagytam. Félig spanyol vagyok. Anyukám spanyol. Apát viszont nem tudom milyen származású, mert nevelőszülőknél élek.

A suliban

Legjobb barátnőm fogadott, mint minden reggel.
-Vickiii! Azt hittem ma már nem is jössz. - ölelt meg Emma.
-Tudod, hogy nem hagynék ki egy napot se! - mondtam kissé szarkasztikusan.
-Na ne! - nézett a hátam mögé Emma. Megfordultam és láttam, hogy Hannah és a kis csicskásai közelednek.
-Már csak ez hiányzott! - mondtam.
-Mit néztek annyira lúzerek? - mondta gúnyosan, majd ellökte Emmát. Miután felsegítettem, valahonnan sikerült elég bátorságot összeszednem, hogy visszavágjak.
-Kit neveztél te lúzernek?! - kiáltottam. Hannah-ék szép lassan megfordultak. Igazi filmbe illő jelenet lett volna.
-Nekem nem szólhat vissza senki! - meg akart pofozni, de nem járt sikerrel. Elkaptam a kezét, hátra csavartam és neki löktem a falnak. A csicskásai hirtelen felszívódtak. Majd fura érzésem támadt. Elengedtem és berohantam a töri terembe.
-Vicki várj! - kiáltott utánam Emma.
Véletlenül hozzáértem az asztalon lévő papírokhoz és azok felgyulladtak.
-Mi a franc? - az ijedtségtől szinte már levegőt se kaptam. Majd próbáltam eloltani a tüzet. Ekkor egy ismerős hang megszólalt a hátam mögül.
-Hát igaz a prófécia! - a történelem tanárom volt az.