Mivé lettünk, Mi fiatalok?

Az élet csak oszt!

Az élet csak osztja a lapokat, ne sírj , inkábbülj be játszani!

Furcsa az élet. Nagyon is. Elhiteti veled,hogy minden szép, és jó, aztán ott támad hátba, ahol nem számítasz. Régen bántott ez a dolog, ám most csak bosszant. Erre egyszerű példa a szakítás. Régen össze törtem. Ám most, csak rosszul esik, olyan mintha az élet adott volna egy bal horgot, ám fel tudok belőle azonnal állni. S, hogy miért? Felfedeztem azt, hogy az élet, hogy közhelyesek legyünk, lapokat oszt. Egyszerre csak egyet. Minden lap más dolgokat rejt magán. Egyszerű példa a forgalmi vizsgám: Először meghúztak.. persze, bosszant a dolog.. de ha bele gondolunk, kellett az a pár plusz óra ahhoz, hogy úgy engedjenek ki a forgalomba, hogy valamennyire tudok már vezetni. A szakításra is így gondolok. Kapsz egy rossz lapot. Persze, rosszul esik. De ha bele gondolsz, ilyenkor csak meg kell nézni az ember hiényosságait. Mert azt mondja, hogy ilyen állapotban nem lehet ezt a kapcsolatot folytatni. Ki kell még osztani pár rossz lapot, hogy még több hiányosságod pótold. És ha már látja azt, hogy igen, most már minden feltétel adott ahhoz, hogy ez a kapcsolat hibátlanul működjön, akkor osztja ki azt a lapot, amivel tuti nyersz. És igen, azzal a lánnyal, aki úgy érzed, hogy életed szerelme, újra össze jössz, ls végül happy lesz minden. Persze ha ő az. Mielőttmindenki megtalálja a párját (gyűlölöm ezt a szót) , ez alól persze kibétel az aki elsőre megtalálja, előtte több másik lánnyal és vagyfiúval lesz dolga. Vegyünk egy egszerű minden téren szűz személyt. Semmi tapasztalat. Az első kapcsolat után, már tudni fogja hogy milyen hibákat tud elköVetni, amik esetleg később végzetesek lehetnek. Magyarul tapasztaltabb lesz. Lehet hogy sokszor csalódsz, de csak bele kell gondolni abba, hogy minden kapcsolat tesz hozzád valamit. A csalódások kellenek ahhoz, hogy legközelebb okosabban tudj választani. Mondjuk, ha neked a cuki páwa fiúk tetszettek.. és ahhw csak legyen o.. olyan.. akkor hamar rá jöhettél arra az első után, hogy bizony, szarul választottál, s mire eljutnál odáig szellemileg, hogy egy normális srác kell neked, lehet sokat csalódsz, de inkább legyen sok rövid kapcsolatod, minthogy egy hosszú kapcsolat után kidobjanak. Sajnos sokan hajlamosak a totális depressziora. Én speciel ezt azzal küzdöttem le, hogy az élet asztala mellé, (képzelj el egy poker asztalt) ahol eddig álltam, és csak néztem ,és vártam azt hogy mikor milyen lapokat játszanak, azt mondtam, még a K.B.L korszakomban, egészen annak a végén, hogy elég volt! Baszassatok oda nekem is egy széket, és hadd játsszak! És egyből egy nyerő lapot kaptam, amivel egy csodás lány (S.P(A.D)) jött az életembe. Majd amilyen gyorsan jött, tovább is lépett, így folyamatosan várom a lapokat. S,hogy hányszor fogok még csalódni? Milyen lányokat sodor még elém az élet? Nem tudom. Én csak feszülten figyelek. Már nem tervezek, pont a játék miatt semmit sem, mert tudom, hogy úgy se úgy lesz. Lényegében csak sodródok az árral. Apám két máig igaz mondatával, hogy éljel:
"-Fiam. Az élet, olyan mint a mocsár. Minél jobban kapálózol, annál hamarabb elsüllyedsz."
És igaza lett. Mindig akkor jöttek a legjobb ötletek, lehetőségek, amikor azt mondtam. Hogy elég volt, bele rakom a micsodám, és lesz ahogy lesz. Kicsit olyan, mint az a közhely, hogy majd alszik rá egyet. És a másik:
"-Fiam, olyan még soha nem volt, hogy ne lett volna valahogy. Lehet most elsüllyedsz a szarban, de. Ne feledd , a szar is előbb utóbb felszívódik-"
És ebben is igaza lett.
Persze,minimálisat kell tenni, de a többit majd az élet intézi. A lényeg, hogy higyj a céljaidban.

Köszönpm a figyelmet. Bármilyen véleményt, sziveden fogadok! :)