Surviving of a breakup

Első Nap

7:10 - Azt hiszem életem legnehezebb éjszakáján vagyok túl. Gondolom fogalmad sincs, mert téged meg sem érint. Csak remélni merem hogy neked is legalább annyira fáj, mint nekem. Kifürkészhetetlen gondolataim gyilkolnak, pedig most nagyon nem kéne boldogtalannak lennem. Főleg nem valaki olyan miatt, mint te.
21:33 - Már szinte úgy tűnhet egy napot túléltem nélküled. Fogalmam sincs, hogy sikerült, de az biztos, hogy minden erőmet bele kellett fektetnem. Azt hittem, ha beszélek veled könnyebb lesz, de nem lett, szóval jobbnak láttam eltűnni mert képtelen vagyok szembenézni a ténnyel hogy te nélkülem is pont ugyanolyan boldog vagy - ha nem boldogabb. Egyelőre nem látom ennek a dolognak a végét, nem tudom, ha pár nap múlva fellépek te utálni fogsz vagy örülni fogsz nekem. Nem tudom, kivel lehetsz, kit fektetsz meg ma este, nem tudom, neked fáj-e ez az egész egyáltalán vagy meg sem érint. Egy biztos, engem összetört. Mindenben téged látlak. Hazajöttem, azt hittem, itt majd jobb lesz, lenyugodhatok. Nem. Téged látlak mindenhol. A kutyám szemeiben. Az ablaküvegben, amiről katicát vadásztunk. A felhőkben, a hegytetőn. A családom értetlen arcán mikor elmondom nekik, már nem akarok rólad beszélni. Pedig akarok. Sírni akarok. El akarom nekik mondani, hogy mennyire fontos vagy. Hogy percről percre könnyebbnek kéne éreznem a szakítás terhét mégis mintha minden egyes pillanatban amit nélküled töltök meghalnék. El akarom mondani, hogy térdre zuhanva zokogtam mikor az ágyat egy főre kellett megcsinálni - eszembe jutott hogy mennyire boldog voltál itt. Hogy mennyire boldogok lehetnénk itt most is. Hogy nem tudom, ki rontott és hol. Nem tudom, miért lett vége és keresem a válaszokat valahol, ahol sosem fogom őket megtalálni. Eltűntem. Nekem ez nagy dolog. Miközben ez valószínűleg téged hidegen hagy. Mert én is csak egy voltam a sok közül. Nekem pedig te voltál az egyetlen.