Surviving of a breakup

Második Nap

9:58 - Vicces, hogy a családommal töltött időben is rád kell gondolnom. Hogy itt ülhtnél mellettem de mit csinálsz? Ki tudja. Azóta nem beszéltünk. Vajon gondolsz rám vagy más csókja felejteti mindezt veled? Vajon volt, aki felkeltett, hogy el ne felejts elindulni? Volt valaki, aki gondolt arra hogy fogsz e ma enni? Számítasz annyira valakinek, mint amennyire nekem számítottál? Törődnek veled? Szeretnek? Azt hiszem ideje beletörődnöm, hogy neked nem arra van szükséged, amit én kínáltam.
15:04 - felléptem. Nem tudom mit vártam, hogy talán keresni fogsz vagy nem tudom. Szerintem mára ennyi is volt, az össz szociális életem mert megint csak csalódtam. Benned. De tényleg nem tudom mit vártam. Miért hittem azt hogy érdekel. Hogy talán fontos voltam.
17:26 - nem tudom, hogy a bosszúvágy, a csalódottság vagy az alkohol mondatja ezt velem, de ezt még nagyon meg fogod bánni egy nap, meglátod. Biztosíthatlak róla. Soha nem fogsz már ilyet találni.
19:52 - vajon lesz még valaha valaki aki kificamodott ujjal is szeretni fog?
20:37 - a barátaim szerint már az elején ott kellett volna hagyjalak. Úgy látszik szokásommá vált az energiámat a nem megfelelő emberbe fektetni.
21:08 - adja Isten hogy minden szembe jövő ember rám emlékeztessen. Hogy holnap úgy kelj fel, hogy a csókomra szomjazol, bár már sosem fogod megkapni. Hogy úgy nézz arra, aki mellett felébredsz, hogy tudd, már nem én vagyok. Hogy tudd, már sosem én leszek. Jusson eszedbe, hogy én mindent megtettem érted és te szó szerint elkergettél. Tessék. Ez kellett nem?! A mai napig megfejthetetlen rejtély vagy számomra, de már felesleges ezen örlődnöm. Mondhatsz bármit, ezt te basztad el.
21:32 - azt hiszem, az esték mindig nehezebbek. Egész nap igyekszem elterelni a figyelmem, aztán hazajövök, és a gondolataim tengerként zúdulnak rám. Vajon meglepődsz, mikor meglátod koplalásom eredményét? Vajon eljön az a perc, mikor mással látsz majd? Szeretsz? De tényleg, szerettél te engem valaha? Érdekelt téged hogy mi van velem? Az egész egyre inkább egy önző játéknak látszik visszanézve.
21:41 - boldog napnak kellett volna lennie, és azt hiszem mindent megtettem, hogy legalább a látszat-boldogságom meglegyen. De most itt fekszem. Egyedül. Megint. Ugyanabban az ágyban, amiben két hónapja még felhőtlenül nevettünk. Abban az ágyban, amibe oly' boldogan vetődtél bele a nap végén. Na ott. Ott kellett volna megállítani az időt. Nyilván, te nem tudod értékelni. Neked nem kell ide visszajönnöd. Nekem viszont ez az otthonom, és borzasztóan megbántam hogy valaha megengedtem hogy betedd ide a lábad. Nevettél, mikor azt mondtam, hogy ez az én felségterületem, de nem vicceltem. Annyit kritizáltál a szorongásaim miatt azzal kapcsolatban hogy itt hagynál. De te ismét csak ráébresztettél arra, hogy minden múlandó az otthonodon kívül. Azt, ahonnan jöttél sosem fogod tudni megváltoztatni. Égjek a pokolban azokért amiket itt műveltünk. Ha volt valami, ami számomra szent, akkor ez az a hely. És te ezt IS tönkretetted. A szívemmel, a gondolataimmal, az életemmel együtt. Mondd meg, hova menekülhetnék a gondolatod, az emlékek elől, ha már itt sem jó?..
21:57 - tíz percig néztem az ágy azon oldalát amin te feküdtél, aztán kiágyaztam és oda feküdtem. Furcsa nyugodtság fogott el - szinte mintha itt lennél. De már sosem leszel.