Surviving of a breakup

Negyedik Nap

9:14 - elmondhatatlanul hiányzol azt hiszem. De már kezdek túllendülni ezen. Bár tudom, ha meglátlak visszazuhanok ebbe az egészbe de most jobb is, ha nem beszélünk.
12:31 - bár ne körülötted forogna minden gondolatom. Tudom, megbánom minden alkalommal mikor megnézem, hogy írtál-e. Tényleg ideje lenne már elfogadnom és beletörődnöm, hogy egy korszak lezárult. Már nem kéne, hogy foglalkoztasson az, hogy mi van veled. Hogy kivel vagy, mit csinálsz. De ezt nem lehet egyik napról a másikra kivitelezni. Azt hiszed, engem nem érdekel, mert nem írok, ha mégis, akkor tök közönyös vagyok. Pedig legbelül ugyanolyan törött vagyok mint pár nappa ezelőtt és ugyanúgy hiányzol, ugyanúgy érdekel, hogy jól vagy-e.
15:43 - elküldtem az üzenetet melyben lényegében az áll, hogy elengedlek, menj utadra, ha ezt szeretnéd. Ha már nem akarsz ebből semmit kihozni. Tisztán emlékszem, az exedhez elmentél pár cuccért nekem meg arra képtelen vagy válaszolni ha megkérdezem, át vigyem-e a cuccaid. Bár tudnám mit érzel. Vagy mit éreztél. Fogalmam sincs. Őszintén minden felfordult bennem veled kapcsolatban mert minden, amit egy nap valósnak hittem, eltűnt. Mint egy rossz álom.
15:56 - Istenem, mi a francnak fektetek ebbe én még energiát, ha te egy normális szóra nem vagy képes? Idióta. Kösz, jól esik, ennyit értem.
16:52 - tehetséged van hozzá, hogy felidegesíts. Komolyan. Olyan hülyeségeket hordasz össze, hogy kutya megenné megveszne. Komolyan nem értelek. Beszéljek veled ugyanúgy, azok után, ami történt? Hogyne. Nevetségesen viselkedsz.
17:56 - Már viszolyog a holnap, hogy hogy legyen, mit keresek én veled még egy helyen? Hol találom a szót ami kell nekem? Miért vagyok egyedül, mikor lefekszel velem? Az ágy közös még, de az agy már nem. Ha balra mennék, te balra nem. Az ágy közös még, de az agy már nem. Ha jobbra mennék, te arra nem. Már más érdekel, már mást néznék, már máshogy érzek, már másképp rég. Pedig nem hibáztunk, csak valahogy elmúlt, egymás mellett, valami elmúlt.
19:43 - darabjaimra hullok nélküled. A képek, az üzenetek.. nehezemre esik nem elmondani, mennyire hiányzol és mennyire szeretlek. Te vagy a legfontosabb, mindig is az voltál. Nem hiszem el, hogy ezt ilyen könnyen eldobtad..
21:46 - arra gondolok, hogy a barátaim már az első találkozás után megmondták, te nem leszel jó hatással rám. Emlékszem, mégis milyen büszkén fogtam a kezed. Emlékszem, tudtam, ennek nem lesz jó vége. Tudtam, hogy ha vége lesz, mégjobban összetörök és lényegében belepusztulok, pedig a fájdalmon kívül nem sok mindent adtál. Ha mindezt tudtam, miért zuhantam most mégis magamba? Miért fáj ez mégis mint a pokol, ha tudtam, hogy ez lesz?