Éjföld Krónikái 1. - Az eltitkolt herceg

3

   Menon utolsó szavai észhez térítették. Miután otthagyta, hogy elhozza az anyját az agya, mintha csak eddig megállt volna számára az idő, újra járni kezdett. Nem várhatta meg, ameddig ideér az anyja. Semmiképp.

A világvége is hamar lesz, mire ezek után látni akarja.

Mély lélegzetet vett és erővel próbált úrrá lenni zaklatottságán. Először is, meg kell keresnie a kardjait. Ahogy visszaért a küldetésből sietett is haza, azonban az anyja hálójában látott jelenettől minden erejével menekülni akart. Útközben az egyik fa tövébe ejtette a táskáját, amibe beletette a kardjait és a felszerelését.

Mindenképp meg kell találnia, utána pedig átmennie az emberek világába. Ez az egyetlen módja annak, hogy megszabaduljon és felejteni tudjon.

Ha pedig nem sikerül, akkor inkább a saját kardja általi halált választja.

A madárcsicsergést és az erdei fák suttogását avarropogás törte meg. Menon és Nerien egyre beljebb hatoltak a sűrűjébe, a nő strapabíró túrabakancsában, a férfi egyszerűen csak mezítláb. Tolkien hobbitjait megszégyenítő talpát semmi sem volt képes felsérteni, ami nem legalább acélkeménységű volt. Számára a tűhegyes sziklák csak csiklandozásnak érződtek.

– Miért is nem tudjuk ezt a kertedben csinálni?

– A házszomszédom, Mr McShaw bár úgy tűnik, teljesen beültette a növényeivel a kerítést, azonban a taktikailag fontos pontokat a saját részén mindig szorgosan vágja, így elég csak létrára állnia és egy-két ágat megmozgatnia és tökéletes rálátása nyílik a telkem bizonyos részeire – ingerülten oldalra húzta a száját és savanyú arcot vágott. – Erre akkor jöttem rá, amikor az egyik szomszéd hölgy erkölcstelennek nevezett, amiért egy meleg napon sortban és fürdőruha felsőben ültettem. Imádom a házam és az elhelyezkedését, de a teljeskörű figyelő szolgálattól igazán megszabadulnék. A másik ok, mert az erőmet azóta nem használtam, hogy ebbe a világba jöttem, így talán szerencsésebb lenne, ha majd te is távolabb állnál tőlem. Nem tudom mennyire fog kicsúszni az irányításom alól és mekkora hatósugara lesz.

Az erdő ritkulni kezdett és egy rét tárult a szemük elé.

Ha a férfi mondani is akart valamit a látványra nem tette, és Nerien hálás volt ezért.

A rét fájóan emlékeztette őt az éjföldire, mégis szeretett ide kijárni. Csak reménykedhetett benne, hogy a mostani erőfelszabadítása nem fog nagy környezetváltozást okozni.

Ledobta a magával hozott övtáskáját a rét szélére és nagy sóhajjal elindult a középpont felé.

– Maradj a táskánál – szólt hátra a válla fölött. – Ott remélhetőleg biztonságban leszel

– Igenis – válaszolt viccesen a férfi és egy nagy puffanással a földre dobta magát.

Amikor középre ért Nerien szembe fordult Menonnal, aki már törökülésben gubbasztott a táska mellett és miközben rajta tartotta feszült pillantását tenyerével a fűszálakat simogatta.

A nő halványan elmosolyodott, lehunyta a szemét és mély lélegzetet vett.

Fogalma sem volt hogyan kezdjen hozzá. Sohasem hitte, hogy ilyen sok idő után újra használni fogja a mágiáját. Félt saját magától, de segíteni is akart Menonnak.

Megpróbálta visszaidézni, milyen is volt akkor a mágiája, amikor még csak tanulta az erő használatát. Az oktatók mindig azt mondták, hogy mindenkinek megvan a maga saját színe, és azt próbálják meg magukban megkeresni. Jól emlékezett rá, hogy tiszta, szinte fehér fénnyel világított régebben a mágiája. Gyerekeknél ritka volt, minél sötétebb színt vett fel a mentális térben a csiszolatlan erő, annál kevésbé számított erősnek. A hajuk színe is ennek megfelelően alakult, csak a nagyon hatalmas és nagyon erős, magas szintű használóknak változott a haja arany színűre a nimfák körében.