Az Antai-Kelemen ikrek a Szent Johanna Gimiben

Szeptember 1., hétfő

Reggel izgatottan keltem. Az első napom a Szent Johanna gimiben! Tegnap csajos estet tartottam anyuval, aki ugye szintén Szent Johannás volt. Nagyon sok jó dolgot mesélt a gimnáziumi éveiről. Kérdeztem az osztálytársaimról, de nem árult el sokat csak, hogy jó osztályközösség lesz. Annyira izgiii!

-Leila! Szerinted jó így a hajam?-kérdezte Oli a tükör előtt nézegetve magát.

-Hmm.. szerintem az előző jobb volt. Amúgy is, ezt a cuki bárányhajat kár lezselézni. Azonban, szerinted a fekete garbómat vegyem fel, vagy a sötétzöld kardigánom?-kérdeztem.

-Egyiket se. Vedd fel ezt!-dobott felém egy sötétlila pulcsit, amin kölyökkutyusok voltak, rózsaszín masnikkal a fülüknél.

-Ez a tiéd?-tátottam el a számat.

-Nem hordom. Dédiék nem bírják felfogni, hogy nem Olívia vagyok, hanem Olivér. Pedig csak pár utcára laknak!-fogta a fejét nevetve.

-Gyerekek! Mindjárt indulunk. Kapjátok össze magatokat!-szólt anyu a konyhából.-Annyira izgulok! Remélem nektek is tetszeni fog a Szent Johanna. Hjaaj.. a régi szép idők.-álmodozott anyu.-Igaz Cortez?-kérdezte aputól.

-Ja.-reagálta le apu.-Reni, viszont én nem a régi szép időkről álmodoznék 7:21-kor. A végén még minket szid le Máday.-nevetett.

7:30-kor sikerült a szüleinket kirángatni a házból, el is indultunk, kocsival.

Apu leparkolt a sulinál, én meg Oli pedig kiszálltunk. Nem annyira nagyon nagy iskola, de azért kicsinek sem mondható.

Oli és én, egymás kezét szorongatva léptünk be az aulába, ahol ahogyan anya mondta, le kellett húzatni a nevünket.

Olivér nagyon találékony fiú. Sok "szakadékból" húzta már ki egyedül magát, amiknek valószínűleg a háromnegyedében én bennragadtam volna. Viszont az első napon óvodában, általános iskolában és végül most a gimnáziumban is, a kapun, kéz a kézben sétáltunk be. Ez erőt adott mindkettőnknek.

Bent elengedtük egymás kezét és a megadott terem felé igyekeztünk volna, de egy ilyesztő nő, egy ilyesztő szobor mellett, ránk, pontosabban ahogyan a későbbiekben kiderült, a mögöttünk levő lányra kiáltott. Igen, ő lesz Máday.

-Eliza. Tudod mi a különbség a tengerpart és az iskola között?-kérdezte. A lány megrázta a fejét.- A tengerpartra bánom is én mit veszel fel, de az iskolában fenék alattig érő shortot kérek. Ha most gyors léptékben 5 perc alatt hazaérsz, 2 perc alatt átveszed a nadrágodat, és megint 5 perc alatt visszaérsz még a büfé sorába is beállhatsz. Itt várlak.-mondta az igazgatóhelyettes, ellentmondást nem tűrő hangon.

Én leesett állal néztem a jelenetet.

Mikor beléptünk az osztályba, még nem voltak bent sokan. Leültem az ablak felőli, második padba. Mellettem egy emó lány aludt, előttem egy valószínűleg francia fiú ült (legalábbis franciául beszélt), Oli a mellette lévő padba ült, mögöttem, meg még senki.

A gólyatáborba nem tudtam elmenni, mivel az amerikai nagyiéknál voltam, ezért sem ismertem senkit, kivéve ugye Rolit és Olit.

A testvérem, a francia fiúval beszélgetett, akinek később kiderült a neve is. Lukas. Vagy ahogy a többiek hívják, Luke.