Az Antai-Kelemen ikrek a Szent Johanna Gimiben

Szeptember 2., kedd

Reggel anyu két fazéktetővel (?) jött be a szobánkba, minket ébreszteni. Mi azonban már fenn voltunk, amikor bejött, összecsapta a két tetőt, mire én majdnem leestem az emeleteságy létrájáról, Oli pedig, hirtelen felindulásból, ijedtében anyuhoz vágott egy párnát. Erre az edények a földre estek, ezzel még nagyobb csörömpölést okozva.

Apu fáradtan botorkált ki a szomszéd szobából és kérdően nézett anyura, aki csak mosolygott. Apa megvonta a vállát, adott egy puszit édesanyánknak és visszament aludni. Jó neki.

Indulás előtt megkérdeztem anyát, hogy mit szeretett volna csinálni a fazéktetőkkel.

-Csak egy kis viccet szerettem volna csempészni a kelésbe, de ez nem jött ki túl jól.-mondta nevetve.

-Szerintem igenis összejött.-nevettem én is.

-Örülök, hogy így látod.-mosolygott.-Na, menjetek, mert el fogtok késni.-mondta, majd egy puszit nyomott a fejemre.

-Te le akarsz rázni?-tátottam el a számat.

-Dehogy is!-nevetett ki.-Csak tényleg el fogtok késni.-mondta.

Miután ezt megbeszéltem anyával elsétáltunk a suliig (kikönyörögtük, hehe), ami tőlünk, gyalog nem lehetett messzebb 10 percnél. A tegnap elmondottak szerint a titkárságot céloztuk meg elsőnek, hogy átvegyük a belépőkártyát, amit majd a sulis csomaghoz kapott passztartóba kell helyezni (legalábbis a felsőbb éveseknél ezt láttam), és a suliboxaink kulcsát.

Nem tudom, hogy ezekben a tankönyvekben az egész 4 évi tananyag benne van-e, vagy mi, de majd' leszakadt a vállam, a súlyuktól. Vagy inkább a táskám váll része. Olyan hülyék ezek a mondások.

Miután átvettük a kulcsot és a belépőkártyát, elcsoszogtam a suliboxomig és egyesével belepakoltam a tankönyveim. A mellettem levő boxnál, Nelli csinált valamit.

-Mit csinálsz?-kérdeztem.

-Kidekorálom.-szakított le a szájával egy csík celluxot.-Te nem raksz bele dísznek semmit?

-Nem tudom még. Viszont, ki ez a srác?-mutattam az egyik poszterre.

-Charlie Puth! A képzeletbeli férjem.-lelkendezett egy újabb posztert felragasztva, a sulibox ajtajára, a fiúról.

-Értem.-mondtam, elfordítva a kulcsot a záramban.-Szerintem én megyek. A teremben találkozunk.-intettem neki, elindulva a termünk felé.

Bizonyára Charlie-nak, Ő a legnagyobb rajongója. Amúgy szerintem, nincsenek rossz dalai, de maradok a Ramones-nál.

A teremben már többen voltak és klikkekben beszélgettek. Ez nem volt túl érdekfeszítő, mivel sem Oli, sem Roli beszélgetését nem akartam megzavarni, ezért leültem a helyemre és tovább olvastam a Kisherceget.

Pár perc múlva Nelli állt ott mellettem.

-Szia.-köszönt.

-Szia.-köszöntem vissza.

-Mit olvasol?

-Kisherceget.-mosolyogtam.

-Uuu, azt a mesét szeretem.-vigyorgott.-Abból csinálták a könyvet.

-Pont fordítva.-jött oda Ernő.-A könyvből csinálták az animációt, ami részben el is tér az eredeti történettől.-magyarázta.

-Dehát, ha megnézik a mesét akkor sokkal könnyebb a könyvet írni.-mondta Nelli. Ezzel a témával még egy ideig elvoltak, de az irodalom tanár, Kardos Kálmán, megszakította a beszélgetést.

-Kik beszéltek a Kishercegről?-kérdezte köszönés nélkül.

-Nelli, Leila és jómagam.-válaszolt Ernő.

-Ki olvasta már?-erre én, Ernő, Anna és Oli feltettük a kezünket.

-Én a mesét láttam.-lóbálta a kezét Nelli is.

-Ki tudja, hogy mit készítettek először? A könyvet, vagy a mesét?-az előbbiek feltették a kezüket.
-Fekete hajú lány?-szólította meg Nellit.

-A mesét.-válaszolta teljes magabiztossággal.

-A válaszod teljes mértékben helytelen. A könyvet írtak meg először. Viszont eltérve a témáról, megkérnék minden egyes diákot, hogy készítsen mindenki a saját nevével egy névtáblát, amit rakjatok ki a padotokra, jól látható helyre, hogy megkönnyítsétek a pedagógusoknak, a neveitek megjegyzését.

-Elnézést.-jelentkezett Ernő. A tanár intett, hogy mondhatja.-Mennyi ideig tart megjegyezni a nevinket? Mert a két osztályban összesen van 24 gyerek, ami 24 nevet jelent. Ennyi nevet még a csökkent elméjűek is megjegyeznek egy hét alatt. Ezt nem rosszindulatból kérdezem és a pedagógusok ledegradálása messze álljon tőlem.-magyarázott a fiú.

-Nem tudom Ernő, csak kérlek csináld meg.-mondta unottan a tanár.-Gyerekek. Erre az órára egy bemutatkozós játékot hoztam. Mindenki mond egy tulajdonságot, ami a keresztneve kezdőbetűjével kezdődik. Kezdheti az ajtó felőli sor.

-Arany Anna.

-Ravaszdi Roland.

-Bunkó Balu!-röhögött Bálint.

-Fiam, a baromságaidat tartogasd az igazgatóiba. Normálisan, és ne húzd ki már a második napon a gyufát.-mondta Kardos.

-Elnézést.-húzta meg magát a fiú.

-Cseles Csani.-folytatta a sort Csanád.

-Osztozó Olivér.

-Nagy Nelli.-ezen páran kuncogtak egy kicsit, mivel Nelli nem vitte túlzásba a növést.

-Víg Viktor.

-Erkölcsös Ernő.

-Lathatatlan Lukas.-mondta francia akcentussal Luke.

-Lelkes Leila.

-Dinka Doma.—úgy látszik Dominik és Bálint úgy döntöttek, elviccelik a dolgot. A tanárúrnak ez nem nagyon jött be, de az osztály jót derült rajtuk.

-Ki maradt ki?-kérdezte Kardos.

-Geri. Gördeszkás Geri.-szólt Viktor.

-Rendben. Mára ennyi is lett volna, csütörtökön találkozunk. Addigra megkomolyodni! Anna, Olivér, Ernő és Leila kérem jöjjön ide, többi szünetre.-mondta szigorúan Kardos.

Az említettekkel együtt odasétáltam a tanárúrhoz.

-Figyelmetekbe ajánlom az olvasókört. Jövőhéten a nyílt szakkörök hetén várlak titeket csütörtökön az iskola könyvtárában.

-Tanárúr, nekem edzésem van. Sajnos nem érek rá.-mondta Anna.

-Nekem is.-húzta el a száját Oli.

-Rendben. Ez esetben, Ernő, Leila, szeretettel várlak titeket az olvasókörben.-köszönt el.

A többi óra szintén a bemutatkozásról szólt. A tanárok nagy részben kedvesek, de a szobortól az aulában még mindig félek. A szünetekben Nellivel és Ernővel beszélgettem és velük is mentem haza. Meg ugye Olival, mivel Luke az ellenkező irányba lakik.

A vacsora pizza volt (én sima sajtosat kértem:P) amit gyorsan meg is ettünk, majd gyorsan megfürödtünk, bepakoltunk holnapra és ágyba bújtunk. Várom a holnapot, végre találkozhatok a 11. osztálytársammal, Gerivel is.

Fáradt vagyok: 5/1 ideje aludni.
Holnap: 5/5 várom.
Olvasókör: 5/? majd meglátjuk.