Hercegem az idolom.

Bevezető

Nem értettem, hogy miért pont engem kellett kirugnia? Pedig mindent beleadtam, hogy az év dolgozója lehessek. 

Zokogva futottam ki az épületből, nem törődtem senkivel, csak minél hamarabb haza szerettem volna menni. 

Fél úton lassitottam a tempómon. Mivel eléggé messze lakok, út közben az időt énekek dúdolgatásával szoktam eldönteni. Mivel nagyon rossz hangulatban voltam egy szomorkás ének jutott eszembe. BigBangtől a Loser. 

Miközben mendegéltem az emberek nagyon furán néztek rám. De nincs mit tenni, jobb mind ha térde rogynék és szidnám az eget. 

Már majdnek a házam tájékán jártam amikor megszólitott egy ember.

-Jól vagy? Nem nézel ki a legjobban.- első látásra nem tűnt a legmagasabbnak, de hozzám képest egy fejjel magasabb volt. 

-Nem igazán. Minden ember igy nézne ki, ha kirugják a munkahelyéről. 

-Ebben igazad van. Mit dolgoztál?

-Táncos voltam.

-Szeretnél táncos lenni az SM-nél?

-Én? Ahh. Az jó lenne. De nem vennének fel egy olyan táncost mint én.- szomorodtam el.

-Asj. Ne legyél ilyen. Tessék.- elém nyújt egy névjegy kártyát.- Gyere 10 órára a megadott cimre. Ha akarsz táncos lenni az SM-nél.

-Igen. Igen!- ugrándogtam körbe körbe.

-Ez a beszéd. Na akkor ott találkozunk.- elindult az ellenkező irányba.

-Mi?