Javíthatatlanok (Avengers ff)

»LOVE«

Mikor végeztem, eszembe jutott hogy mi tulajdonképpen öltünk, mire elborzadtam magamtól.
-Bucky.-kezdtem-Mi megöltük őket.-
Bucky felém fordult, majd magához húzott, úgy hogy ajkaink majdnem összeértek.
-Ha már a pokolra jutunk.-suttogta szinte ajkaimra-Legalább legyen miért.-majd megszüntette a köztünk lévő távolságot.

»IRISH«

Az első reakcióm a döbbenet volt. Nem értettem, hogy hogyan lehetséges az, hogy Bucky viszonozza az érzéseimet.
A második viszont az öröm, ezért ujjaimmal selymes hajába túrtam, így húzva közelebb őt magamhoz.
Mikor megérezte hogy viszonzom csókját, elmosolyodott, majd tarkómra vezette kezét.
Csókunk lassú volt, de szenvedélyes. Érezni lehetett benne az oly régóta elfojtott érzéseket.

Mikor elváltunk, levegőért kapkodva döntöttem homlokomat az övének.
-Bucky.-pihegtem-Szeretlek.-mondtam ki azt a szót, amit olyan régóta magamban tartottam.
Elmosolyodott, majd rám nézett.
-Én is szeretlek.-suttogta-El sem tudod képzelni, hogy milyen régóta akarom ezt elmondani.-susogta fülembe.
-Hidd el, el tudom.-suttogtam vissza, majd újra megcsókoltam-Többször menjünk fát gyűjteni.-nevettem föl halkan, mire elvigyorodott.
-Meglesz.-telepedett szívdöglesztő mosoly az arcára, mire felvontam a szemöldökömet.
-Mit jelentsen ez?-kérdeztem.
-Azt, hogy mostantól a barátnőm vagy időutazóm.-vigyorodott el, majd megcsókolt, amit boldogan viszonoztam.

-Huhh, fél tizenkettő van!-kiáltottam, mikor a nagy "romantikázás" után felpillantottam a faliórára.
-Ideje lefeküdni.-vigyorgott perverzen, mire karon csaptam.
-Idióta!-nevettem, majd felálltam a kanapéról. Felhúztam Buckyt is, majd elindultunk a szobánk felé.
-Én fürdök először.-mondtam, majd egy türölközőt felkapva bementem a fürdőszobába.
Hajamat egy laza kontyba kötöttem a fejem tetején.
Sminkemet lemostam, majd beléptem a zuhanykabinba.

-Kész vagy?-hallottam meg Bucky hangját az ajtón túlról.
-Egy pillanat!-kiáltottam vissza, majd gyorsan befejeztem a fogmosást.
Gyorsan a magam köré csavartam a türölközőt, majd kiléptem a folyosóra, ahol Bucky már várt.
-Hmmmm...-szívta be egy kicsit az alsó ajkát, amit nem tudtam nem észrevenni.
Felkuncogtam, és adtam neki egy gyors puszit, majd bementem a szobába.
Kiválasztottam egy fekete pólót, ami, {hála istennek} pont megfelelő hosszú volt, és természetesen fehérneműt.
Amíg Bucky fürdött, elgondolkoztam azon, hogy hogyan tudnánk jelezni apáéknak, hogy élünk.

-Min gondolkozol?-kérdezte Buck hirtelen, mire oldalra fordítottam a fejem. Nem kellett volna, mert szerintem olyan vörös lettem a látottaktól, mint egy paradicsom. Buckyn ugyanis csak egy boxer volt, így szabadon hagyva felsőtestét, és izmos lábait.
-Ömmmmm....-nyökögtem, majd nagy levegőt vettem, és elszakítottam tekintetemet Buckyról.
-Csak azon, hogy hogyan lehetne tudatni apáékkal, hogy élünk. Na meg persze a városba is be kellene menni, hogy azért megtudjunk valamit a H.Y.D.R.A.-ról.-mondtam.
-Igazad van.-gondolkozott el Buck-Holnap bemehetünk a városba, de nem szabad, hogy észrevegyenek minket.-
-Ohh, erről van egy elméletem.-mondtam önelégült vigyorral az arcomon, mire James felvonta a szemöldökét.
-Mi?-kérdezte, és totális értetlenség ült ki az arcára.

-Mivel mostmár a levegőt is uralom, lehet, hogy levegővé is tudok válni. Ha ez sikerül, akkor ezt majd megpróbálom továbbadni, hogy te is eltűnhess. Viszont szerintem ehhez több hét is szükséges.-hajtottam le fejemet, hiszen holnap nagyon be akartam menni a városba.
Hirtelen egy hideg acélujjat éreztem az állam alatt.
Bucky felemelte a fejemet, majd szemembe nézett.
-Nem baj. Holnap bemegyünk a városba, és megpróbálunk minnél több dolgot kideríteni. Ha ez nem megy, akkor majd azután. Meg kell próbálnunk.-mondta határozottan, majd megcsókolt.
Most én mosolyogtam bele a csókunkba. El sem tudom képzelni, hogy hogyan adatott ez meg nekem.
Buckyval tökéletesen összeillünk, és ez így van rendjén. Szeretem őt, mindennél jobban.

-Aludjunk.-suttogtam, majd adtam egy puszit a füle mögötti érzékeny területre, mire megremegett-Megvan a gyenge pontod.-mondtam egy diadalittas mosollyal az arcomon. Elmosolyodott, majd lekapcsolta a lámpát.
Hátat fordítottam neki,majd arcomat a párnába temettem. Hirtelen egy meleg kezet éreztem a derekamon, ami elkezdett hátrafelé húzni, mígnem megakadtam Buckyban.
Megfordultam, és megsimogattam James arcát.
Elmosolyodott, majd adott egy puszit a homlokomra.
-Olyan gyönyörű vagy.-suttogta, majd megpuszilta a szám sarkát. Hirtelen jóleső remegés futott végig a gerincemen.
-Megvan a gyenge pontod.-mondta, és a sötétben is kivettem, hogy vigyorog.

-Jóéjt.-csókolt meg, mire felsóhajtottam, majd álomba merültem.

Arra ébredtem, hogy Bucky a nyakamat puszilgatja.
-Tudom hogy ébren vagy.-kuncogta, de azért folytatta nyakam puszikkal elhalmozását.
-Mindig ilyen ébresztést akarok.-nyújtózkodtam, majd adtam egy puszit szerelmem arcára.

-Mit kérsz reggelire?-kérdeztem Buckytól, mire abbahagyta az asztal "megjavítását" {inkább pusztítását}, és átölelte a derekam.
-Hmmmm... Mi van?-kérdezte, de nem hallottam semmit, mivel arcát a hajamba temette.
-Na?-kérdeztem, és megbökdöstem acélkarját.
-Palacsintát.-mondta fejét felemelve, mire elmosolyodtam, majd megfordultam.
-De akkor javítsd meg azt a szerencsétlen asztalt, mert nem bírom már nézni.-nevettem fel, mire értetlen fejjel nézett rám.
-Te tudsz gyógyítani időutazóm, nem én!-mondta egy nagy vigyorral az arcán, majd adott egy csókot-Addig elkezdem a palacsintát.-
Felsóhajtottam, majd a helyet átadva Buckynak, a pórul járt asztalhoz léptem.
-Mi a faszt kezdjek veled, hmmm?!-beszéltem az asztalhoz, mint egy idióta.

-Szerintem javítsd meg!-kiáltott oda Bucky, mire idegesen fordultam felé.
-Tényleg? Ne röhögtess!-nevettem fáradtan, majd kezemet az asztal felé tartva tekertem vissza az időt akkorra, mikor még nem volt semmi baja.
-Kész!-kiáltottam, mire Bucky ellépett a serpenyő elől, és átadta nekem a terepet.
Sóhajtottam egyet, majd átvettem a palacsintát.
-Szerinted meddig fog ez tartani?-kérdeztem hirtelen.
-Micsoda?-kérdezett vissza Bucky.
-Ez a feszült nyugalom.-mondtam, majd egy tányérra raktam a palit.
-Nem tudom.-sóhajtott ő is- Be kell mennünk a városba.-
Bólintottam, majd megterítettem.
-Viszont éhen halok, szóval együnk.-mondtam egy halvány mosollyal az arcomon, mire leült velem szemben, a {megjavított} asztalhoz.

-Ez finom volt!-mondta Buck, egy szalvétával a száját törölgetve.
-Egyetértek.-mosolyogtam rá, majd felálltam, elraktam a tányérokat, és elmosogattam.
-Készülni kellene.-nézett rám,mire én komor arccal bólintottam.
-Félek, hogy mi lesz, ha elkapnak minket.-suttogtam, majd lehajtottam a fejem-Főleg téged. Nem tudnám elviselni, ha megint azt csinálnák veled.-hirtelen megráztam a fejem, megpróbáltam minden kétes, és rossz gondolatot kitörölni a fejemből.
-Ssshhh...-húzott magához Bucky, mire beletemettem a fejemet a mellkasába.
-Menjünk.-néztem föl rá, mire bólintott, majd felkapott, és úgy vitt a ruhásszekrényig.

-Mi lenne a legmegfelelőbb öltözék?-kérdeztem a ruhák között kutakodva.
-Valami nem feltűnő.-mondta Bucky, mire felé fordultam.
Ő egy pulcsit viselt, egy baseball sapkával a fején.
-Ez?-kérdeztem egy fekete nadrágot, és egy fehér felsőt felmutatva.
-Megfelel.-bólintott, majd magamra hagyott, hogy nyugodtan öltözhessek.

-Kééész vaaagyoook!-húztam el a szavakat, miközben a hajamat igazgattam az előszobai tükörben.
-Erre szükséged lesz.-suttogta James a fülembe, majd egy hideg fémtárgyat csúsztatott a tenyerembe.
-Mi e... Jézusom!-kiáltottam föl, mikor megláttam a pisztolyt a kezemben. Ujjaim automatikusan körülfonták a tárgyat, majd megszemléltem azt.

-Irish, mielőtt elindulunk, elmondom neked mégegyszer. Szeretlek.-mondta, kezei körülfonták derekamat.
Nyaka köré fontam a karomat, majd a szemébe néztem.
-Én is szeretlek.-mondtam, majd szenvedélyesen megcsókoltam.
Mikor elváltunk, összekulcsoltuk ujjainkat, majd kiléptünk az ajtón.