az ördögi kör. [szünetel]

❛ ① ❜

❝    az egész egy péntek reggel kezdődött amikor a főbérlőnk kirakott engem és a lakótársamat, lee taeyongot.  ❞

Taeyonggal tulajdonképpen több volt köztünk mint egy egyszerű társbérlői, lakótársi kapcsolat.. khmm, hogy is mondjam.. volt némi extra a dologban, de ezt majd később ráérek kifejteni. taeyong amúgy egy kifejezetten erős, és szókimondó személyiség, ami nem mindig jön be, sőt a nap legtöbb részében abszolút nem, de nála jobb és védelmezőbb embert nem is igen ismerek. ez mindig is tetszett benne... nos, hát mint mondtam, az utcára kerültünk, de a tudtunk nélkül, mivel mindketten dolgozni voltunk. én egy étteremben voltam felszolgáló, taeyong pedig ugyanannak az étteremnek a konyháján dolgozott. lényegében legelőször itt találkoztunk, itt ismerkedtünk össze. aztán úgy döntötten, hogy odaadom a lakásomat az egyik betegeskedő kollégámnak, mivel egyre súlyosbodott az állapota, így taeyong felajánlotta, hogy költözzünk össze, de véleményem szerint csak azért hogy legyen egy nő a háznál, nem csak mosogatásra. de szerintem tudod mire gondolok. hát, így lettem a társbérlője, meg az úgynevezett "ágyasa". mondjuk ez úgy hangzik, mintha a középkorban lennénk, de ami tény az tény, mint ahogy az is tény volt, hogy nap végére már eladták a fejünk felől a lakást, és nem volt hol aludnunk. hazaérve a műszakból taeyong és én csak egy cetlit találtunk az asztalon a főbérlő kézírásával:

"sajnálom, hogy ilyen hírekkel kell szolgáljak, de az eladósodásaim miatt el kell adnom a lakást hogy az abból jövő pénzből mindent törleszteni tudjak. ma estig el kell menjetek a lakásból. sajnálom, minhwang."

odaadtam taeyongnak aki időközben körbenézett, és mindent bedobozolva és bebőröndözve talált.
- mégis mi az istent jeletsen ez? - kérdezte miután elolvasta.
- fogalmam sincs, tae. de arról sincs fogalmam, hogy akkor hol fogunk aludni.
- huh, el sem hiszem- dühösen arrébb rúgott egy dobozt - hogy lehet ekkora tapló, hogy egy cetlin közli, hogy "bocs ti kis nyomorékok, de húzás van a kicseszett lakásból, mert egy híresen nagy köcsög vagyok és eladósodtam".
- nézd, az eladósodás nem játék.
- aerum, miért vagy ilyen naiv?! hát nem veszed észre hogy nincs hol aludnunk?!
- tudom tae, de a háborgás, meg a dobozrúgdosás nem fogja megoldani. el kell mennünk. felhívom jaehyunt, hátha tud segíteni.
- már megint jaehyun... na mindegy, nem tudunk jobbat, hívjad.
jaehyun a legjobb barátom, akinek rengeteg mindent köszönhetek. óvoda óta ismerjük egymást, szinte együtt nőttünk fel. gimiben is osztálytársak voltunk és nem mellesleg ő volt a gimi legjobbképűbb sráca, de egy csaj sem mert rámozdulni, mert azt hitték, hogy én vagyok a barátnője. valahányszor rákérdeztek, mi nem győztük tagadni a dolgot. habár ki tudja jaehyun mit is akart akkor valójában. ami meg taeyong előbbi kijelentését illeti, hát nagyon féltékeny volt jaehyunra. minél távolabb akart tartani tőle. szinte megőrült hogyha szóbahoztam. persze ő tagadta a féltékenységet, de lesütött róla, hogy legszívesebben engem kalitkába zárt volna, míg ő addig szétüti jaehyun arcát. így hát felhívtam jaehyunt, aki persze segítségünkre sietett. elhozta a cuccainkat a lakására, illetve megengedte hogy addig maradjunk nála, ameddig szeretnénk. mindig is szerettem benne ezt az önzetlenséget.
- remélem elfértek majd a vendégszobában. - mondta jaehyun az autóban.
- neked mégis honnan volt pénzed egy vendégszobás lakásra? - kötekedett taeyong.
- nem mindegy tae? nem rád tartozik! különben is, örülj neki, hogy lesz hol aludnod. - feleltem feldúltan.
- nagyon is örülök, nem látszik?!- mondta gúnyosan taeyong.
- ne haragudj rá. tudod, ez öregedéssel jár. - mondtam mosolyogva jaehyunnak, aki visszamosolygott rám. azonban visszapillantóból láttam, hogy a hátsóülésen ülő taeyongot majd' szétveti a féltékenység. bevallom, tetszett, hogy ezt láttam rajta. valamiért mindig megnyugtatott, hogy így érez.