az ördögi kör. [szünetel]

❛ ② ❜

☼

Másnap reggel taeyong mellett ébredtem, ami azért volt fura, mert előző este két külön ágyban aludtunk el vendégszobában. először azt hittem a fertőtlenítő szaga az este annyira beütött, hogy alvajártam, és befeküdtem mellé. de nem ez történt. az ágyam is megmagyarázhatatlanul eltűnt. mintha elnyelte volna a föld.
- hé, ty! ébren vagy? - suttogtam.
- aerum. csukva van a szemem, ami azt jelenti, hogy nem.
- de akkor miért válaszoltál?
- mert ha nem válaszolok, akkor elkezdesz bökdösni, a szemeimet nyitogatni, meg párnával fojtogatni, hogy meggyőződj arról, hogy az este nem haltam-e meg.
- örülj neki, hogy figyelek rád.
- jó, de mivel érdemeltem ki azt a megtisztelő figyelmet, hogy reggelente egy arcomba nyomott párnával majdnem megfojtasz?
- nem tudod értékelni az törődésemet.- mondtam sértődötten.
elmosolyodott, majd hirtelen lefogott és  az arcomba nyomott egy párnát. alig tudtam mozogni alatta.
- taeyong! engedj ki, nem kapok levegőt! taeyong!
taeyong hirtelen leállt a párnacsatával. levette rólam a kis bárányos párnát, szétnézett, majd kérdőre vont:
- itt volt egy másik ágy is, nem? - kérdezte teljesen összezavarodva.
- de. pont ezt akartam megkérdezni, hogy hova tűnt? és miért itt ébredtem melletted?
ekkor taeyong kimászott az ágyból, hogy körülnézzen, majd kiment a nappaliba. a sötétítők mind el voltak húzva, semmit nem lehetett látni. egyszercsak a semmiből valaki előugrott egy pisztollyal a kezében, amit taeyong fejének szegezett.
- hé, hé, hé, hé! jaehyun, mindig is tudtam, hogy nem bírsz, nade ennyire?- hátrált meg feltartott kézzel taeyong.
a pisztolyos alak hirtelen elsütötte a fegyvert, de szerencsére nem taeyongra célzott. egy poharat lőtt szét a nappaliból az étkezőre nyíló asztalról.
- hah! működik!- kiáltotta hirtelen a pisztolyhoz tartozó hang. én a vendégszobából mit sem sejtve rányitottam a nappaliban folyó kisebb akciójelenetre. a szobából kiáramló fény megvilágította a fegyverest. legnagyobb meglepődésünkre johnny volt az.
- hé! tedd le a fegyvert! most! - kiabáltam.
- jólvan, cica, ne aggódj, máris leteszem. - mondta johnny, halál nyugalommal majd a vendégszobából "eltűnt" ágyra letette a pisztolyt.
- csak kipróbáltam. - közölte lazán miközben odament a sötétítőkhöz, hogy elhúzza őket. - régen használtam már a kicsikét. ja amúgy, az ágy meg azért kellett, hogy ne a kanapén aludjak, azért mégiscsak vendég vagyok, na meg sérült is. kijár nekem is egy rendes ágy. ezért este áttettelek a kis barátod mellé és áthúztam az ágyat ide.
- egy, taeyong nem a kis barátom, csak lakótársak vagyunk. kettő, megkérhettél volna rá, hogy adjam oda az ágyam, talán úgy egyszerűbb lett volna. három, ahhoz képest , hogy tegnap elütöttünk, kifejezetten jó állapotban vagy, hogy még lövöldözni is tudsz, ja és mÉGIS HOGY A JÓISTENBE KERÜLT HOZZÁD EGY KÉZIPISZTOLY?! és jaehyun tud erről?! meg különben is, jae hol van? - dőlt ki minden belőlem azonnal.
- csigavér, kislány! jaehyun nem tud semmiről. annyira sietett reggel a munkahelyére, hogy még a szobátokból idehozott ágyat sem vette észre. teljesen el volt havazva. - válaszolta johnny a mostmár kifejezetten idegesítő nyugalmával.
- hát, mostmár így, hogy majdnem szétlőtted az étkezőjét, nemcsak az ágyat, de még a fegyveredet is észreveszi. - vágott közbe taeyong.
johnny leült az ellopott ágyamra és a pisztolyát kezdte fényesíteni a pólója szélével. én bementem az étkezőbe, hogy összeszedjem a pohárszilánkokat.
- mégis ki vagy te? - kérdezte tűnődve taeyong johnnyt. - hogy van neked fegyvered?
- sokmindent nem tudtok ti még rólam. - mondta szinte büszkén johnny.
- hogy őszinte legyek, ezután nem tudom, hogy kíváncsi legyek-e rá. - mondtam kételkedve.
- nem baj, kicsilány! mindenesetre, velem megütöttétek a főnyereményt!
- hogy értsük ezt?
- úgy ahogy mondom. meg amúgy ti sem jöttök most rosszul nekem. legalább van hol elbújnom.
- elbújnod?!- kérdezte meglepetten taeyong.
- úgy ahogy mondod. tudod mostanában, úgy kábé az utóbbi négy-öt évben eléggé meggyűlt a bajom a zsernyákokkal.
- hogy mikkel?!
- zsernyákok. zsaruk. "rendőrbácsik". - gügyögte johnny.
- akkor te most körözés alatt állsz? egy bűnöző vagy? - kiabáltam johnnyval. - hát nem hiszem el! csak mi lehetünk ennyire "szerencsések"! egy körözött bűnözőt ütünk el és bújtatunk jaehyun házában, mivel mi gyakorlatilag hajléktalanok lettünk. kész röhej!- háborogtam.
- jobb lesz ha most megyünk a rendőrségre. - álltam fel az étkezőasztal mögül.
- nanana, - johnny felémszegezte a pisztolyát - szerintem, ezt gondold át mégegyszer. akkor ti is rács mögé kerülnétek közúti baleset okozásáért, de gondolom ti ezt nem akarnátok, igaz? velem együtt a dutyiban? chh, kicsilány, te túl fiatal vagy még ehhez!
feltartott kezekkel remegve álltam az asztal mögött. nem tudtam megszólalni, csak bólintottam.
- naugye? - mosolygott gúnyosan johnny. igaza volt. sőt, ha őt beköpjük a rendőrörsön, akkor talán még azért is lecsuknának, amiért hagytuk, hogy egy bűnöző a házunkban legyen. nem csak a balesetért.

✧

A napunk elég furcsán, de mégis unalmasan telt. mindenki a gondolataiba volt merülve. nem tudtuk taeyonggal elhinni, hogy ilyen tényleg megtörténhet. elütöttünk egy körözés alatt álló bűnözőt, aki most jaehyunnál akar menedéket találni és ezellen semmit nem tudunk tenni. semmit.… a ház tulajdonosa este nyolc óra környékén jött vissza a munkából. elég megtörten nézett ki, mint aki nincs magánál. : - kirúgtak. - mondta élettenül, kifejezéstelen arccal állva az ajtóban. - kirúgtak, értitek? egyszerűen csak azt mondták, hogy ne menjek be többé. - mesélte maga elé üresen meredve. - kitettem a lelkemet értük, ők pedig cserbenhagytak, és mivel kirúgtak, végkielégítést nem fognak adni. csórók leszünk két héten belül. csórók! - fakadt ki jaehyun, majd berohant a nappaliba. ott álltunk mindhárman és gyászos tekintettel néztünk a nyilvánvalóan vérig sértett jaehyunra. jaehyun ránk nézett és mindannyiónkat szomorúan végigmért. hirtelen megakadt a szeme johnnyn. észrevette a pisztolyt. - mégis mit jelentsen ez? - kérdezte erőtlenül. látszott rajta, hogy valójában semmi kedve megtudni a magyarázatot, de muszáj volt megtudnia, hogy aznap nem csak kirúgták, de egy bűnözőt is bújtat a lakásán. jaehyun leroskadt a nappaliban lévő kanapéra és fáradtan megkérdezte:  - és akkor most hogyan tovább? se pénzünk, se normális alibink a rendőrséggel szemben, nektek nincs lakásotok, te meg lényegében egy rohadtul illegális ember vagy. konkrétan semmink sincs, ha csak két héten belül nem jutunk valamennyi pénzhez.

ekkor johnny szájából elhangzott eddigi életünk legeslegmeghatározóbb mondata, amit remélem soha többé nem fogok hallani újra:

❝ hát srácok, nekem van egy nagyon jó ötletem.. ❞