az ördögi kör. [szünetel]

❛ ③ ❜

♔

❝ hát srácok, nekem van egy nagyon jó ötletem..❞

Hangzott el johnny szájából a bűvös mondat. nem értettük a dolgot. mégis milyen ötlettel állhat elő egy ember, aki már ötödik éve menekül a rendőrök elől? még az indokot sem tudtuk arra, hogy tulajdonképpen miért is akarják letartóztatni. semmi többet nem tudtunk róla. de egy biztos volt, semmi biztatót nem jelenthet, hogy itt van velünk. nem gondoltunk semmi jóra az ötletével kapcsolatban, de taeyongon valami megmagyarázhatatlan lelkesedés látszott. fel is tette a nagy kérdést, amit egyikőnk sem mert eddig:
- mi lenne az a nagy ötlet?
- állj, állj, állj! előtte állítsuk fel a tényeket. - mondta johnny miközben a pisztolyát tisztogatta. - szóval, neked meg a kis bigének,
- aerum vagyok, de már bemutatkoztam - vágtam közbe sértődötten.
- hát, ez engem most pont nem érdekel. szóval - nézett rám megvetően johnny - nektek nincs lakásotok, mint ahogy ezt mondtátok is és mint köztudott lakásvásárláshoz elég sok lóvé kell. te - mutatott jaehyunra - egy tizenöt perccel ezelőtt lettél kirúgva és ugye a megélhetésért szintén pénz kell, amihez állás nélkül nem tudsz egy könnyen jutni. és én... chh, nekem meg kellenek a társak, elvégre egyedül nem vihetem el a balhét.
- oké, de mégis milyen balhét? - kérdezte jaehyun.
- nos, szerintem raboljunk bankot!
- várj. nem értettem pontosan. hogy mit csináljunk?
- raboljunk bankot!
- na jó én ezt nem vállalom - kezdtem a monológomat - nem fogom hagyni, hogy egy büntetett előéletű szélhámos belekeverjen valami undorító baromságba, hogy aztán az életem felét egy börtönben töltsem, ki tudja milyen körülmények között - ordítottam torkom szakadtából - én egy tisztességesen dolgozó ember vagyok. nem hagyom, hogy holmi elvetemült barom tönkretegye az életem! azonnal menjünk a rendőrségre! - johnny arca ezen szavak után teljesen elsötétült. láttam, hogy teljesen elönti a méreg. nem kontrollálta magát. nekemrohant, a pólóm nyakát megfogta, és a falnak nyomott. hatalmas tenyere teljesen átérte a nyakam térfogatát. egy hangot sem tudtam kiadni magamból. olyan erősen szorított a falnak, hogy azt hittem ott fogok meghalni. a fiúk segíteni akartak nekem. már kezdtek elindulni, mikor johnny nekik szegezte a pisztolyát.
- mindenki szépen ott marad ahol van. - mondta végtelen nagy gonoszsággal a hangjában. majd rámézett.
- te meg picilány, ha mégegyszer, akár csak a fejedben is megfordul a rendőrség gondolata, már alulról fogod szagolni az ibolyát. értve?-
bóintottam. nem mertem többet tenni. ki tudja mit tett volna velem ha tényleg feladom őt a rendőrségen. talán már rég halott lennék. szerencsére elengedett. rohamosan levegőért kapkodva kicsúsztam johnny kezének szorításából. remegve kaptam a nyakamhoz, hogy megbizonyosodjak arról, hogy nem sérült-e meg.
- na akkor mostmár beleegyeztek a dologba? - kérdezte gúnyos mosollyal a száján. taeyonggal egymásra néztünk. láttam, hogy megrémült az előbb történtek miatt. majd rápillantottam jaehyunra. jaehyun ölni tudott volna, mégis ő mondta ki először:
- nincs más választás. hidegvérrel képes lettél volna megölni mindhármónkat. én benne vagyok. nem akarom aerumot holtan látni.
- én sem akarom. - kontrázott taeyong. - ha ezen múlik, akkor én is benne vagyok.
én következtem. rengeteg gondolat ment át az agyamon. ha nem sikerül, elkapnak és a börtönben fogunk megrohadni. ha nem kapnak el akkor egy bűnöző árnyékában kell élnünk tovább, de ha feladnánk őt a rendőrségen, akkor már viszont nem is élnénk. hirtelen kiböktem:
- nem tudunk mit tenni. benne vagyok én is.

♡

pár perccel később még mindig bénultan, lesokkolva ültünk magunk elé meredve. rengeteget gondolkodtunk a továbbiakról. közben johnny elment a lakására jaehyun kocsijával, hogy kidolgozza a pontos tervet. a nappalinkban elült félelmetes csöndet jaehyun törte meg:
- le fogunk bukni.
- vagy sok pénzt kaszálunk - mondta reménykedve taeyong.
- vagy amíg lehet, feladjuk a rendőrségen - mondtam, de nem sok reményt fűztem a kijelentésemhez az előbb történtek miatt. majd a csend tovább folytatódott. hirtelen taeyong dühtől forró szemmel ránézett jaehyunra:
- miért nem tanultál meg vezetni?!
miért kellett pont őt elütnöd?!
- miért engem hibáztatsz? szerinted tudtam ki ez az ember? szerinted ismerek mindenkit aki az utcán jár-kel? - kontrázott jaehyun.
- na oké jaehyun, nem a te hibád, nem tudhattad. ty, te meg állj le légyszíves. - próbáltam nyugtatni a fiúkat.
- aerum, ne szólj bele, így is úgy is mindig jaehyunt véded, mellettem sosem állsz ki! - mondta taeyong.
az elkövetkezendő percekben akkora veszekedés kerekedett, hogy alig tudtuk túlkiabálni a másikat. a nagy veszekedést a kapucsengő szakította meg. kimentem kinyitni az ajtót, mert azt hittem johnny az, ám az ajtóban egy másik fiú állt. magas volt, sportos alkatú és kedves tekintetű. bőrdzsekit, egy szakadt metallicás pólót, fekete farmert és bakancsot viselt. be kell vallanom, ez igen csak elnyerte a tetszésemet. rákönyökölt a kapura, végigmért, rámmosolygott, majd megszólalt:
- itt van johnny seo?
- mégis ki maga? - kérdeztem vissza.
- yuta vagyok. nakamoto yuta.

◦◦◦◦◦◦◦◦

ne haragudjatok, de annyira elkapott most ez az írás, hogy muszáj ezt is ma publikálnom. remélem nem probléma, és remélem azért élvezhető a történet. :3