GIMI

Bevezető

A nevem Pintér Bianka, a 16. életévemet töltöttem be nemrégiben. Dávid, a bátyám, az a személy az életemben, akire majdnem mindig minden körülmények között számíthatok. Mondhatni ő az én bal felem. Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy milyen három szóval tudnám leírni őt, a követketkező szavakat mondanám: vicces, megértő, barátságos.

Ő a Petőfi Sándor Gimnázium és Szakközépiskolában tanul. Sok jót hallottam tőle a suliról, és a pozitív visszajelzésekből ítélve jó helyre adtam be a jelentkezésem. A felvételim jól sikerült, néhány tényezőt leszámítva, szeptemberben viszont én is belekóstolhatok a gimis életbe. Ő az utolsó előtti évét tölti ebben az iskolában, míg én a gólyák osztályát fogom erősíteni. Színész vagy zenész szeretnék lenni , valójában minkét foglalkozás érdekel. A zene a mindenem. Több lehetőség is van itt továbbtanulás szempontából, bő a választék minden szempontból, s mindenki megtalálja a hozzá való szakmát, érdeklődési kört amiben tehetségesnek vélheti magát. A testvérem edző szeretne lenni, ezért is választotta ezt az iskolát, hogy az álmát valóra tudja váltani. Gyakran vesz részt megfigyelőként kisebb meccseken , mivel fejleszteni szeretné ismereteit.

Nagyon szeretek gitározni, a testvérem tanított meg még kiskoromban, amiben ő már eléggé profi. Régebben könyvekből tanulta meg az alap dolgokat, később zenesuliba is járt az iskola mellett, de ahogy egyre idősebb lett, a hozzáállása is megváltozott a zenéhez. 

Már csak hobbinak tartja a gitározást, itt-ott segít nekem, hogy képességeimet jobban tudjam fejleszteni. Van egy kiskutyánk Tobi, akit nagyon szeretünk, egy éve lett a kis családunk tagja, a közeli állatkereskedésben szereztük. Olykor nagyon csintalan, a cipőket  jobbnak látjuk elszúrni előle. Anyuékkal élünk, a jövőbeli terveinkről még nem sok mindent tudunk mondani, meglátjuk hogy mit hoz számunkra a jövő. Pár nap múlva kezdődik a gólyatábor, lassan neki láthatok a pakolásnak.

Eddig nem sok barátom volt akiknek bizalmat szavaztam, akik voltak a múltban azok csúnyán elhitették velem, hogy mindig mellettem lesznek és számíthatok rájuk, de egy nap elteltével minden megváltozott, nevetség tárgyává tettek.  És most hol vannak ők? A remény tüze ég bennem, hogy rátalálok olyan emberekre, akik nem aláznak meg, nem fognak lenézni a külsőm alapján.  Reméljük a jobbakat.