Bűntárs - novellák

1. novella

Ashley szemszöge

Az elmúlt négy napban nagyon rosszul voltam. Hasogatott a fejem és folyton hányingerem volt. Arra gondoltam, biztos csak valami vírusos megbetegedés. De az max két nap után elmúlik. És akkor: mi van ha terhes vagyok? El is mentem és vettem egy terhességi tesztet. Most itt vagyok a fürdőben és várom, hogy leteljen a 4 perc. Aidennel még nem terveztünk babát, sőt még szó sem volt róla. Én reméltem , hogy állapotos vagyok. Az a 4 perc 4 órának tűnt. Amikor végre letelt , a szemem elé emeltem és félve fürkésztem a kijelzőt. Egy csík... Aztán megjelent a második is! Terhes vagyok! Aiden úgy fog örülni! A tesztet hamar kidobtam a kukába és siettem a szobánkba.

-Adi ! Adi! –kiabáltam az ajtóból. Gyorsan becsaptam magam mögött és az ágyra ugrottam.

-Mi az Manó?

-Nagy hírem van! –érdeklődve fürkészte az arcomat.

-Micsoda?

-Terhes vagyok! – mondtam örömködve . Aiden arca eltorzult.

-A kurva életbe! – ordította és erősen pofon vágott. Feljöttek a régi emlékek és kicsordult egy könnycsepp az arcomra.

-Miért ,miért ütöttél meg? – kérdeztem elhaló hangon. Féltem ha hangosabban szólalok meg megint megüt.

-Azért bazd meg , hogy terhes vagy! – üvöltötte a képembe és már emelte volna megint a kezét. Gyorsan felálltam és zokogva kirohantam az ajtón egyenesen a fürdőszobába. Útközben találkoztam Ethannal ,aki látszólag nem értette mi bajom, de nem is foglalkoztam vele.

Ethan szemszöge

A nappaliban ücsörögtem a tévé előtt, amikor is nagy hanggal kivágódott Aidenék szobájának az ajtaja, rajta pedig kirohant Ash. A szeme vörös volt és zokogva rohant be a fürdőbe. Ugyan mi baja lehet? Pár percig gondolkoztam, hogy mi lelhette, amikor is hangos csörömpölést hallottam a szobából. Felálltam . Az ajtó résnyire volt nyitva. Bekukkantottam. Aiden az asztali lámát vágta a földhöz. Inkább visszajövök később, mielőtt hozzám is nekidobna valamit. Úgy döntöttem, inkább megnézem Ashley-t. A fürdőtől pár méterre is ki lehetett hallani a sírását. Kopogtam az ajtón.

-Ashley! – semmi válasz – Ashley! Bejöhetek? – csak a sírást hallom. Benyitottam. Ashley a wc előtt ült, kezével a térdét összekulcsolva himbálózott előre hátra. – Ashley, jól va...?

-K-kér-kérlek ne, ne bánts...-könyörögte maga elé meredve.

-Mi történt? –kérdeztem, de nem jött válasz.

-Ne-ne bánts! Neh báhnts! – mondogatta rémülten. Leguggoltam mellé a földre, mire ijedten húzódott el. – Neh ,neh báhánts Aid-Aiden!

-Ethan vagyok- nyúltam félé, ő pedig a falhoz húzódott. – Nyugodj meg, Ethan vagyok. Nem foglak bántani. Hallod?

-A-Aidehn , ké-kérlek , nehehe bá-báhntst! – közelebb másztam hozzá és megsimogattam a hátát. Ashley remegett. Nem tudom, hogy mi történhetett vele. Azok után, hogy Aiden a lámpát csapkodta a földhöz, Ashley pedig depressziós rohamot kapott , semmi jóra nem számíthatok. – Neh, neh nyúlj hozzám! Ha-hahgy béééh-béhkéhn!

-Nyugodj meg , Ashley. Ethan vagyok . Nem bántalak. Csak nyugodj meg, jó? –behúzódott a sarokba és félve meredt maga elé. Megpróbáltam megnyugtatni, közelebb menni hozzá, de amikor felé mozdultam, még jobban a falnak lapult.

-Ne-neh bánts! Kéh-kérlek! Aideen ! Neee! Meh-megteszek báhrmit, csak ne báhnts!

-Figyelj, minden rendben lesz. Csak most nyugodj meg, hallod? Ethan vagyok. Ethan. A legjobb barátod. Ethan. Nyugi. Minden rendben lesz – felnézett rám. A szemei vörösek és duzzadtak voltak. Az arca tiszta könny és izzadság. A hajából pár tincs az arcához tapadt. Borzasztóan nézett ki. És egy vörös folt a bal arcán. Egy pofonnak a helye. Aiden. Megölöm. Most már pontosan tudom, hogy mi történhetett. Aiden Ashley-t valamiért megpofozta. Ashleynek pedig előjöttek a régi emlékei. Az apja kiskorában bántotta, ha nem úgy viselkedett , ahogy gondolta. De nem csak őt, az anyát is. Rettegésben éltek. Aztán amikor az apja meghalt autóbalesetben minden jóra fordult. Ő és az anyja boldogan éltek... Addig amíg az anyját nem vitte el a szíve. Utána Ash magában élt, nem mondanám azt, hogy nagyon boldogan, de jól volt. Nos , nos addig , amíg nem volt rosszkor rossz helyen. Az egész egy dohányosboltnál történt. Ashley előtte sétált, mi pedig, hát épp akkor rohantunk ki a szajréval a boltból. Az utunkba volt, Ryan pedig berántotta a kocsiba. Amikor berántotta beverte a fejét és elájult. Aiden ölében feküdt egészen addig, amíg haza nem értünk. Aidennek megtetszett és kérte, hogy ne kötözzük meg. A szobájába vitte és megvárta amíg felébred. „Te ,te ki vagy? „ kérdezte Ashley rémülten. „Aiden. Nyugi nem foglak bántani. Nem szeretném, ha bajod esne..." mosolygott Aiden. Végül egy hónap után összejöttek. Két éve él itt Ash és Aidennel járnak. A két év alatt ha jól emlékszem egyszer ütötte meg Ryan még az elején és akkor is ugyanez történt. Depressziós rohamot kapott. Én neki olyan vagyok, mintha a bátyja lennék. –Ashley, gyere ide. Gyere, ne félj tőlem. Ethan vagyok, hallod?