Börtöntöltelékek (Jimin FF)/BEFEJEZETT/

Mert a sötét út végén mindig megcsillan a remény(35.)

"Akkor is, amikor az ember ügyel, és csakis jót cselekszik, a sors, amely szeret letérni az egyenes útról, másként határoz.,,

Jaebum kilépett a szobából és a kezembe nyomta a telefonját. Egy hangüzenet volt megnyitva a kijelzőn. Ráböktem a lejátszásra és a fülemhez emeltem a készüléket. Egy lány hangját hallottam meg.

- Az emberetek halott. Ne próbálkozzatok, vagy megkeserülitek. Ha továbbra is Jackson után fogtok nyomozni, még több vér fog folyni. A pénzt ne keresd, már rég a levegőben száll - fejezte be egy nevetéssel a lány.
Felismertem hangját, Kun embere volt az, ahogyan Jaebum is mondta korábban.
- Mikor kaptad ezt? - ordítottam hangosan Jb felé fordulva.
- Nem sokkal azelőtt, hogy beléptél hozzám.
- Ha sietünk, talán még ott találjuk - jöttem lázba.

Jaebum gyorsan kapcsolt és lekapta Jinyoung kocsi kulcsát az asztalról.
- Hé! Épségben hozd vissza a kocsim! - kiáltotta az autó tulajdonosa álmosan. Meghallhatta a kulcs csörgését.
- Gyerünk! - kiáltott rám Jaebum, de hátulról valaki megragadta a kezem.
- Jövök én is, bárhová is mentek - mondta Jiu és megszorította a kezemet.
Jinyoung kocsija a hátsó parkolóban állt, ezért sokat kellett futnunk. Bepattantam az anyósülésre és hagytam, hogy Jaebum vezessen.
Az út alatt elmondtam a legfontosabb információkat Jiunak, aki figyelmesen hallgatott végig.
- Ha a csaj még ott lesz, szeretném én szétrúgni a seggét. Legalább nem sérül a becsületetek sem.
- Leszarom most a becsületemet - kiáltottam el magam idegesen. - Várjunk! Kun hol van? - kaptam észbe. Ha ő még mindig ott van a bázison, akkor könnyebben is lerendezhettük volna ezt az egészet.
- Hívd fel Jinyoungot - dobta a kezembe telefonját Jaebum.
Gyorsan kikerestem a névjegyek között a nevét, majd tárcsáztam. Most először szerencsém volt és felvette azonnal.
- Jinyoung! - kiáltottam hangosan.
- Mi van? - szólt bele rekedtes hanggal - Hagyjatok már aludni.
- Kussolj el és tedd, amit mondok! - nem akartam így viselkedni vele, de borzalmasan ideges voltam és nem tudtam uralni az érzelmeimet. Jinyoung felfogta, hogy valami nagyon fontos lehet és elhallgatott. Csak arra várt, hogy mondjam, mit tegyen. - Menj be Jun irodájába és nézd meg, hogy van-e ott valaki! - hallottam, ahogyan szedi a lábait. A föld hangos dübörgéssel fogadta, ahogyan futott a folyosón.
- Nincs itt senki, de az iroda teljesen fel van forgatva.
- Hogy mi? - kérdeztem vissza.
- Hangosítsd már ki! - ordított rám Jaebum.
- Csak vezess! - szóltam vissza, de megtettem, amit kért.
- A papírok a földön hevernek össze-vissza - ismételte meg újra, csak máshogy. - Na ne!
- Mi történt?
- A széfet valaki feltörte - mondta és hallani lehetett, ahogy kinyitja, majd becsukja a pénzes doboz ajtaját.
- A francba! - fújtattam idegesen. - Keresd meg Junt és mondd el neki, hogy mi történt! Ha őt nem találod, akkor értesítsd Hoseokot!
- Máris! - szólt bele utoljára, aztán bontottam a hívást. Megérkeztünk a pénzes férfi tartózkodási helyére. Az épületek takarásában még mindig sötét volt minden. Kipattantam, a guruló kocsiból és futni kezdtem az ajtó irányába. Jiu sem várta meg, hogy Jaebum megálljon és utánam eredt. Az ajtóban megállva lehajolt és bakancsa takarásából egy kést rántott elő. Ha nem lettünk volna ilyen helyzetben, még meg is dicsértem volna, hogy milyen felkészült, de nem tudtam, mivel nem tudtam, hogy mi vár ránk odabent.

Az ajtó belülről volt bezárva, ezért muszáj voltam áttörni rajta. A második próbálkozásomra az ajtó megadta magát és nagy csattanással ért a padlóhoz. Jiu félre lökött és előttem ment be. Értem én, hogy a lányokat előre kell engedni, de nem ilyen körülmények között.
Mivel ő még először járt ott, ezért nem tudta, hogy merre is menjen így először pillanthattam meg a férfi irodáját, ahol mindent vér borított. A földön megtaláltam a testét, ami megcsonkítva volt kikötözve egy asztal lábához. Hiába szerettem volna megmenteni, lehetetlen volt. Hiába ellenőriztem volna az életjeleket, így is tudhattam, hogy halott. Az ujjai az asztalon hevertek, ahol ezelőtt a számítógépe hevert, de most még azt sem találtuk ott. Jiu próbált leolvasni a tekintetemből bármit is, de nem találhatott ott semmi. Tanácstalan voltam és elveszett. Nem tudtam mitévő legyek. Jaebum még belépett a házba és vetett egy pillantást a férfire, aki miattam halt meg, majd letakarta őt a függönnyel, amit az ablakról szakított le. Nem dörgölte az orrom alá, hogy ő megmondta, hogy ez lesz. Nem is kellett, tudtam, hogy ez az egész miattam történt.