Lassan rideg őszi ruhát ölt a táj.
A kedvem is egyre rosszabb.
Dolgozom,de csak muszájból.Anyai teendôimnek megpróbálok eleget tenni,a lányaim az egyetlen pozítivum ami erőt ad.
Hetente megyek Péterhez.Lassan cseppegtetve elmesélem neki hogy valójában Gergő csak szexre kellene.
Az akivel eltudom az életemet képzelni Nimród.
Leülök a szokásos kanapémra,majd belekezdek.
Legszîvesebben felrúgnám Pétert,jelen pillanatban azt látom rajta hogy unja az egész sztorit.
Gyülőlöm!
-Tehát Betti,ha Gergőhöz húz a szîved miért nem zárod le Nimróddal a dolgot,és éltek boldogan?-kérdezi
-Ez nem ilyen egyszerű,Gergőnek bízonyitanom kell,ami azt jelenti hogy ki tudja meddig ő ott lakik az anyjánál én meg itt.Olyan kapcsolatra vágyom ahol érezhető a társ közelsége.
-Ez érthető,mindannyian társas lények vagyunk,nem bírjuk a magányt azt hiszem.
-Ezt azért nem mondanám-válaszolom-konkrétan Gergő jól bírja egyedül.
Na persze ez csak egy szelete az egèsznek.És belelendülök a monólogomba.Leginkább én beszélek,ez a legtöbb terápián így van.
-Miközben mindketten leszartak(érzéseim szerint) volt Dávid,András,Zoli,Miki.
-Nekem olyan faszoncsüngő tipus vagy -szólal meg Péter.Ennél a pontnál majdnem felrúgtam,de a szívem mélyén tudom hogy igaza van.
Majd folytatom :
-Csak mint beszélgetőpartnerek.Szexig nem jutottunk el,náluk féltem a bukástól,ezért nem mentem bele.
Gergőnél azt hittem szabad a pálya.
Ezért szobát foglaltam egy éjszakára.Megbeszéltük felesbe fizetjük.Nehezen bírom már ezt a két szálon futtatást,de megint csak az lebeg a szemem előtt ,hogy Gergővel lehetek.
Péter megkérdezi kedvesebb stílusban hogy fűznék e még mást a mai találkozóhoz,amire nemmel felelek.Semmilyen tanácsot nem ad,sem róvást csak felszólít hogy várjam meg az előtérben az újabb időpontért.
Utálok már ide is járni.Ez a faszi egy barom.Sokkal fiatalabb (lehet) mi a szart tudhat ez az életről??!!
Addig el sem jutok (még!!!) hogy minden helyzetbe mindig mást hibáztatok.Magamon kivül.Holott erről az egészről csak én tehetek,senki más.
Mi a fene!!!-Gergő lemondja a találkozót.Az ő falusi gyomra nem veszi be azt hogy Vácon egy ifjúsági szállon aludjunk.Pff..
Ebből elég nagy vita kerekedik.
Hova futok??
Nimródhoz....
November eleje van.
Gergő kiesett a képből,nem keres nem keresem.Nimróddal egyre többet beszélünk rettentően szeretném látni személyesen.Repülőjegyet vesz,azt persze nem sejtettem hogy vissza nem megy Írországba ami álmaim otthona.
Kicsit kifejezem nem tetszésemet,de együtt mindent megoldunk.Munkája is lesz,de az anyagi problémáink nem oldódnak meg.
Idilli család vagyunk ismét,de valami még mindig nem jó.
Igaz sokat nem találkozunk,vagy ő dolgozik hétvégén vagy én.Ami nettó 16-18 órát jelent.A hétköznapokban meg a főállás.Egyre jobban kikészülök fizikailag,ez a hely nem leányálom.
Amikor ide kerültem az étterembe mindenki köztük a tesóm is azt mondta 1 napot ad,annál többet nem bírok ki.
Másfél évet húztam le pihenőnap nélkül,a hétköznap délutánjai a gyerekeimről szóltak nem volt csoda hogy 8 kor aludtam mint a tej.
Ez újból felemésztette a kapcsolatunkat,kezdődött minden előlről.Viták.Nimród egyre többet ivott.
Teljesen úgy éreztem,neki mindegy csak sör legyen.
Megint azzal vádoltam magam ,hogy Gergő kellett volna,ő nem iszik.
De ő nem jó mert online pókeres,hiába kidolgozom a belemet,nála biztos az éhhalál.
Semmi nem jó.A szar se.
Jönnek az ünnepek.Megpróbálok arra koncentrálni,hogy a gyerekeim semmit ne tapasztaljanak az én mélypontomból és számukra ez az idei (is) csodálatos szeretet! ünnepe legyen.
Sütök,főzők.Nimród jó hogy itt van velünk a lányaim tényleg boldogok.
Gergő eszembe se jut.Vitával váltunk el,ő nem fog keresni.Nekem kellene tepernem.Úgy érzem már nem akarom ezt vele.December 27-én üzenetet kapok:
-Nincs kedved velem szilveszterezni?
-írja Gergő mosolygós szmájlival...
