Érj hozzám! •Befejezett•

9. Fejezet

Fájt, amiket Nate mondott, de igaza volt. Hibás voltam. Hibás voltam, amiért nem tudtam magamban minden tisztázni és még most sem tudom, hogy mit tegyek. 

Félek. Félek, hogy elveszítem, annak ellenére, hogy szinte csak egy karnyújtásnyira van tőlem. Magamhoz ölelném és soha többé nem engedném el. Ám mielőtt bármit is tehetnék, megjelenik anyám. 

Na, nekem végem. Most fog Jesse vagyis én, meghalni. 

- Nate drágám, ezer éve nem láttalak!- hallom meg élet vidám hangját, majd magához öleli szorosan Natet. Szegény még fel sem fogta, hogy az "anyával' áll szemben, így csak lesokkolva áll tovább, majd lassan, de végül Ő is szorosan magához öleli a nőt. 

- Szia..- suttogja alig hallhatóan, én pedig próbálok csendben elsunnyogni e megható pillanat közben. 

- Állj csak meg, Jesse!- torpanok meg lépésem közben.- Fordul szépen!- utasít megint csak, rideg hangjától még a hideg is kiráz.- Most pedig, ül!- mint egy kutyának komolyan. De tudok mit csinálni? Csak az anyám. 

Lehajtott fejjel sétálok a kanapémhoz, majd belesüppedek szégyen teljesen. 

- Gyere Nate drágám, foglalj helyet te is. Olyan rég találkoztunk, beszélgessünk egy kicsit.- na, vele bezzeg úgy beszél, mint egy kis kutyával; nyájasan. Ennyi erővel vegye az ölébe, simogassa a fejét és hagyja, hogy pitizzen neki. 

Nate arcára egy enyhe mosoly ült ki, bár láttam még így is rajta, hogy feszült. Az előbb vesztünk össze és épp készült volna drámaian itt hagyni, erre az anyám meg visszarángatja. 

Kis naiv szegény. 

- Te pedig..- néz rám anyám komoly és szigorú tekintettel, amitől megfagy az ereimben a vér.- Főzz nekünk teát!- nézek rá kikerekedett szemekkel.

- Mi vagyok én, szolga?- kérdezem bosszúsan, de egyből meg is bánom és jobbnak látom, ha úgy teszek, ahogy mond. 

Ennek nem lesz jó vége. Nagyon nem. 

** ** **

Nancyt azóta nem láttam, hogy Párizsba mentem. Szóval elég nagy meglepetés volt a számomra az, hogy csak a semmiből megjelent előttem. Be kell, hogy valljam hiányzott. Anyám helyett, anyám volt így érthető, hogy miért szeretem őt annyira. 

Na, meg persze azt is bírom benne, ahogy Jesset ugráltatja. Talán tőle örököltem úgymond ezt a parancsolgatós dolgot. 

- Mesélj el mindent. Milyen volt Párizs és az iskola?- kérdezi hatalmas mosollyal az arcán és izgatottan. 

Annak ellenére, hogy már bőven a negyvenes évei végén jár, alig néhány ránc van csak az arcán a mosolya pedig még mindig magával ragadó.

Arcomra újból kiül a mosoly, majd mindent részletesen elmesélek neki. Élvezettel hallgatja minden egyes szavamat és szinte csak ámul mind azon, amit elértem. Érezhető a büszkeség, ami most betölti az egész szobát. Tényleg boldog vagyok, hogy hozzájuk kerültek anno. Remek emberek. Szemeiből kitöröl néhány kósza könnycseppet, majd szorosan magához ölel újból. 

- Nagyon büszke vagyok rád. Akárcsak Jessere.- suttogja, s lassan elenged.

- Itt a tea.- lép elénk igen bosszúsan Jesse a konyha kötényében. 

- Hát nem aranyos? Mint egy szobalány.- nézek végig rajta elégedett mosollyal arcomon, mire egy nem tetsző grimaszt ejt meg felém. 

- A tiédbe mérget is tettem.- válaszolja gúnyosan, majd ismét helyet foglal velünk szemben.- Minek köszönhetem a látogatásod, anyám?- kérdezi, ám hanga most teljesen máshogy cseng. Olyan, mintha félne. 

- Te is nagyon jól tudod, hogy miért vagyok itt. Nem válaszoltál egyetlen üzenetünkre sem, így kénytelen voltam eljönni hozzád, meg persze Nate miatt is.- kortyol bele a csésze teába. 

- Ezért kellett babazsúrt szervezned?- fonja össze maga előtt karjait, kék íriszei már a dühtől csillognak. 

- Ne nevettesd ki magad.- legyint egyet Nancy, majd lassan visszahelyezi a csészét az asztalra.- Na és Nate..

- Hm?- nézek rá, miközben kortyolok egyet a teámból. 

- Van már valakid?- kérdezi, mire sikeresen a számba került italt egyenesen Jessere köpöm a döbbenettől. 

- Mi a..?- néz végig magán, arca pedig egyre vörösebb lesz az idegtől.- Ezt most azonnal felnyalod!

- Ez most kivételesen véletlen volt..- mentegetőzőm köhögve.- Ne haragudj, kissé hirtelen ért ez a kérdés.- fordulok újból Nancy felé, mintsem törődve a még mindig dühöngő Jessen. 

- Semmi gond, megértem. Csak tudod, lassan ideje neked is találnod egy férfit, aki boldoggá tesz majd és akivel képes leszel leélni az életed.- mondja határozottan és most Jessenek nagy szerencséje van, hogy nem ittam, mivel ezek után még egy adag landolna rajta. 

Most jól hallottam, hogy férfit mondott? De mégis honnan tudja, hogy meleg vagyok? Ennyire látszódna vagy talán...nem az lehetetlen. Lehetetlen, hogy tudjon a Jessevel való kapcsolatomról. Egyszerűen ki van zárva. 

- De hát, mégis hon..

- Honnan tudom?- vág közbe.- Ugyan drágám, minden jel arra utalt és egy anya észreveszi az ilyen dolgokat. Nem vagyok vak, egy lányt sem néztél meg soha és egyszer sem randiztál lánnyal és ezt nem foghattad a szerénységedre.- mosolyodik el, majd egy tincset félresimít az arcomból. 

- Ami azt illeti, nincs. Vagyis talán. Már magam sem tudom.- sóhajtok egy nagyot, tekintetem pedig Jessere vezetem, aki szintúgy engem bámul. Nem tudok rajta kiigazodni. Sosem tudom megmondani, hogy mire gondol vagy, hogy mi jár a fejében. 

Mikor lett minden ilyen bonyolult? 

- Szívesen segítek bármiben, ha szükséged van rá. Jessenek is időbe telt, de találtunk valakit az apjával, aki tökéletes lesz a számára.- csapja össze a tenyerét, nekem pedig a szemeim, majd kiugranak a helyükről a mondat hallatán. 

- Tessék?- kérdezek vissza idegesen. 

- Nem mondta még, Jesse? Jegyese van.- jelenti ki, Jessere nézve a mindig pozsgás arca, most hófehérré válik. 

E szavak olyanok voltak számomra, mintha egy kést szúrtak volna a szívembe és többször is megforgadták volna benne. Biztos csak rosszul hallottam vagy csak egy rossz vicc. De akkor Jesse miért nem mond semmit és tiltakozik hevesen, mint szokott? 

Ez csak egy rossz álom. Egy rémálom. 

Valaki ébresszen fel..

____________________________________________________________________________

Mielőtt megint elfelejteném, szeretném megköszönni nektek, hogy már ez a könyvem is elérte az 1K megtekintést!❤ 

Legyen szép napotok!🍒