Éjszakánként néha azt képzeltem, hogy a hasamban jobbról balra, majd balról jobbra folyó víz egyszer csak átfúrja az oldalamat, és miután kiszakadt a gyomoromból, mikor még csak nemrég, lefekvés előtt ittam meg, elönti egész Pestet, akár az egész világot. Újabb Noé bárkája lesz, csak a Duna nem a medréből, hanem a testemből szabadul el.
Az oldalamra fordultam, a víz megint átfolyt a másik oldalra.
Hallgattam az éjszaka mélységes csöndjét, ami szinte áthatolhatatlannak tűnt.
Ilyenkor már nem égett lámpa, nem szólt se rádió, se televízió. A könyvek ideje is lejárt, a könyvmolyok ruhákra szálltak át, a név alatt bóbiskoló emberek kibújtak a fogalomból, mint egy köntösből, és aludni tértek.
Eszembe jutott a lány a gördeszka pályáról. Eldöntöttem, meg fogom újra lesni, hogyan suhan a levegőben, mennyire gyors és milyen könnyed.
Biztosan a víz is megtartaná, ha Noé újra eljönne. Őt is a csónakjába emelné, nem hagyná megfulladni. Talán még Isten szavát is megtagadná, csak hogy megmenthesse azt az angyalkát.
Látni akartam a szépségét. Meg akartam csodálni a szőke, hosszú fürtöket. És meg akartam érinteni is őket, soha el nem engedni...
_________________________________________
Nem, ne reménykedjetek, nem írok heteró történetet... XD
Köszönöm, hogy elolvastad, igencsak rövidke lett, de most ennyi sikerült.
Haru Amadare
DU LIEST GERADE
Amíg a szivárványkerék háromszor megpördül... Addig megcsókolhatsz
Jugendliteratur2018 nyara... Egy csoport fiatal, akik a Petőfi híd alatt tengetik az idejüket... Egy szőke, hosszú hajú srác, akinek a rolleres tailwhipek gyerekjátéknak tűnnek... Egy magányos, aki a szőke levegőben "repülését" megbájolva nézi... Két szív, két lél...
