Mito-san mindig leszidott, mikor véletlenül nyitva hagytam a szobám ablakát éjszakára. Mindig azzal ijesztgetett, hogy majd valami, vagy épp valaki kihasználja a nyitott nyílászáró lehetőségét és álmomban a túlvilágra küld, de én soha nem hittem ezekben a látszólag csupán légbőlkapott történetekben, hisz Bálna-szigeten az ilyen egyszerűen nem történhet meg. Csupán egy csendes, nyugodt, egyhangú islandról beszélünk, alig egy maroknyi itt élővel és egy kisebb kikötővel. A szigeten elterülő erdő lakói pedig soha nem merészkednének ki a fák közül ok nélkül, ha pedig meg is tennék, akkor sem ember lakta terület felé indulnának el.
- De hát Mito-san! Semmi veszélyes dolog nincs itt, ami kárt tehetne bennem!
- Nem akarok kifogásokat hallani! Gyerünk, feküdj le, én addig becsukom az ablakot.
- Még akkor sem történne semmi, ha egy egész évre nyitva hagynánk...
Ez gyakori párbeszéd volt köztünk, de általában mindig én húztam a rövidebbet. Nem tehettem róla, hisz szent meggyőződésem volt arról, hogy semmi furcsa nem történhet.
Igen, pontosan így gondoltam, amíg egy este a nyári zápor nem csak megtépett, sárga faleveleket, hanem egy velem egykorú fiút is befújt az ablakomon...
YOU ARE READING
Eyes like Ice - Killugon
Fanfiction"Tudom, hogy őrültségnek hangzik, de én akkor csak arra tudtam gondolni, hogy abban a jéghideg szempárban mennyi fájdalom lakozik mélyen eltemetve. Hiába szegezett rám kést, kényszerített hátrálásra, miközben vérző oldalára szorított bal karjával, s...
