Szerelem minden látásra

Első fejezet

Holnap iskola. Jön egy új lány az osztályomba, és nagyon várom, hogy megismerhessem, és remélem, hogy...

-Megjöttem! Szia Kicsim!

-Szia anyu, hogy telt a napod? Már megint túlóráztál?

-Igen, de ennek nemsokára vége lesz, hiszen tudod, hogy pár hét, és megvehetjük a házat. Képzeld! Jön egy új lány és egy új fiú az osztályotokba.

-Hallottam, de a nevüket nem tudod véletlenül?

-A fiú Máté,- itt nagyot dobbant a szívem, de aztán rájöttem, hogy millió-egy Máté lehet.- és a lány pedig Evelin. Azt mondják, nagyon félénk. Szeretném ha beszélnél vele!

-Rendben, de felmegyek a szobámba.

-Várj egy picit! Hoztam jégkrémet! A kedvencedet, vaníliásat!

-Erre nem tudok 'nem'-et mondani. De még ez se tud felvidítani.

-Mi a baj?

-Holnap iskola, és ott lesz Mr. Zsankle (Zsömle tanár úr). A francia tanár. Tavaly túlhajtott minket, és nála hármas lettem! Minden napra kellett tanulni legalább húsz oldalt, és 2000 mondatos esszét írni!

-Jól van Kicsim! Nyugodj meg, úgyse ad az első nap házit! Főleg úgy, hogy csak az órarendet, és a tankönyveket osztják ki. De hol vannak a fiúk?

-Dávid a parkban gördeszkázik a haverjaival, és Ádám meg még a barátaival csavarog. Felmegyek, Skype-olok Katával!

-Rendeben van, mondd meg neki, hogy üdvözlöm!

-Átadom!

*Este fél hétkor*

-Kicsim gyere le vacsizni, és megjött apa! Segítesz megteríteni az asztalt?

-Igen, persze.

-Sziasztok, megjöttem!

-Szia apu! Hiányoztál!

-Te is Kicsim! Hát a fiúk hol vannak?

-Dávid itthon van, Ádám pedig még mindig a barátaival!

-Rendben. Mi ez a jó illat, csaknem bolognai?

-De! Kétszer annyi adagot csináltam, mert holnap az után késő este érek haza. Remélem nem baj Kicsim, de utána egy nap szabadságot kiveszek.

-Dehogy baj!- idő közben hazaért Ádám is.

-Akkor vacsorázzunk meg és utána fekvés!

-Rendben!

*Szeptember 1., első tanítási nap*

Reggel, fél hétkor csörög a telefonomon az ébresztő. Finom illatok árasztották el az orrom. Lementem és megláttam, hogy apu rántottát csinál.

-Tessék Kicsim, gyűjts erőt az iskolába!- majd kedvesen rám mosolygott. Megkóstoltam majd mondtam apunak:

-Hm ez mennyei! Megyek, rendbe szedem magam, és indulok a suliba.

*A suliban* 

Még be sem csöngetnek, de az osztályfőnökünk már a teremben volt, ami nagy újdonság, mert mindig késett. Míg ezen gondolkodtam becsöngettek.

Egy lap volt minden padon, miszerint jövőhéten kedden megyünk a Balatonhoz! Egyből az jutott az eszembe, hogy egy napot Máté nélkül töltök. Már nem mintha eddig vele töltöttem volna a napokat. Ekkor jött be az új lány és egy másik ismerős arc. Máté volt az... Biztos csak átjött az egyik barátjához... Aztán rájöttem, hogy már becsöngettek, ezért ez nem lehetséges. A tanár elkezdte mondani a magáét:

-Kedves diákok! Mostantól ez a két tanuló az osztálytársatok lesz! Mutatkozzatok be!- először a lány kezdte:

-Sziasztok a nevem Evelin! Jövőhéten leszek 16...

-Ki a f*szt érdekel?

-FÉLIX CSÖND!- a csaj szemében könnyek gyűltek az előző beszólás folytán.

-Mindjárt bőg!

-FÉLIX! Az első a bajt keresed? Tavaly is majdnem kirúgtak!

-Tudom tanárnő, én is ott voltam!- a beszólásán az egész osztály felnevetett. Erre nem tudott a tanár semmit sem mondani.- Az jobban érdekel, hogy Máté mit keres itt.

-Nem figyeltél Alexre? Biztos, hogy elmondta neked!- gúnyolódott, hiszen nincsenek valami jóban. Félix erre bepöccent és majdnem nekiesett Máténak. De csak majdnem, mert Alex lefogta.- Hogy védi!- majd elkezdett nevetni...

To be continued...