Vadló a háborúban

1 fejezet

Az én történetem nem került be a könyvekbe. Mondják hogy a régi háborúkat lovak hátán vívták de senki se látta még a lovak szemszögéböl. Amit én mesélek az szín igaz ott voltam emlékszem , emlékszem a napra mikor nevemen szólított a szél. A kis csikó pompás csődőré vált sasokal versenyeztem. De egy éjszaka valami furcsaság jött a területre amitöl örökre meg változott az életem. Mikor oda értem a furcsa lények táborába ki kötözött barátokat találtam mikor közelebb értem találtam valami fényes és büdös valamit utána meg valami keserű vizet de ahogy közel hajoltam az egyik 2 lábú lényhez az meg csokolt! Nem volt valami kellemes de hát ijen az élet de fel ébredtek és rám támadtak fel rúgtam egy víz tartót majd el kezdtem menekülni elölük mert üldözni kezdtek. Egy időre sikerült őket le ráznom de a végén mégis utol értek így vissza fordultam és feléjük kezdtem el futni be értem egy szurdokba de ahogy ugrottam volna valami a nyakamba eset és le huztak meg kötöztek hogy mozdulni sem bírtam anyám meg próbált le jönni hozzám de nem engedhetem neki hisz neki vigyázni kell a ménesre még én távol leszek. El vitek engem egy hejre ahol meg probáltak be törni de elöte sokk mindenen át mentem sörény nyiráson , patkozáson. Aztán miután mindenel végeztek elkezdődött a be törésem egyetlen egy ember se maradt rajtam de az este egy ember be jöt hozzám hozott nekem be vizet és szénát a tiltás ellenére is. Egyre jobban meg szoktam a közelségét majd egy nap rám ült és úgy éreztem hogy össze tartozunk így hagytam magam. Senki se hitte el hogy be tört mikor más ült rám azt azonnal hajitotam le magamról csak is kizárólag őt fogadtam el.