Vadló a háborúban

2 fejezet

Egy nap fel nyergelt és ki vitt egy hosszú útra ahogy futottam észre vettem hogy olyan területen járok ahol még soha. Ahogy egyre közelebb mentünk , egyre büdösebb volt majd megpilantotam egy csomó embert a földön feküdni büzlötek el kezdtem kicsit hátrálni de a lovasom tovább akkart menni. Közelebb mentünk majd egy árokhoz értünk ahol egy csomó ember feküdt egymáson. A lovasomnak ennyi elég is volt a látványbol elindultunk vissza fele arra amerre jötünk. Mikor vissza értünk egyböl jelentett a tábornoknak.
- Tábornokurnak jelentem a déli határ őrök holtak!
- Az lehetetlen!-kiáltott fel a tábornok. Ők a legjobb harcosok!
- Ha nem hisz nekem néze meg maga is urom!
Majd vissza jött hozzám és végig simitott. Ezután be vitt az istáloba a többi ló mellé. Ahogy csukodot az ajtó már aludtam is. Másnap mikor fel keltem már a víz és a széna már ott is volt elöttem fel keltem és elkezdtem reggelizni. Amikor a végére értem az ételnek be jött hozzám a lovasom és egy almát kaptam töle utána ki vezetett a hejemröl. Amikor ki vezetett akkor vettem észre hogy már majdnem minden ló kint van. Majd észre vettem hogy a tábornok beszélni fog de ahogy ezt el gondoltam már mondta is.
- Emberek! El kell mennünk keletre megörökíteni ott a határt segíteni fogunk az ottani őröknek a védelembe a keleti határ nem veszhet el! Ha a keleti határt meg tudjuk védeni akkor a nyugati határ is megmenekül és akkor újra békében alhatunk és békében aludhatnak a családaink is és akki túléli a háborút az haza mehet a családjához mit háborús hős!
Ahogy be fejezte a tábornok a beszédet már indultunk is a vonatra , a vonaton azonban eszembe jutott hogy egyre távolabb kerülök az othonomtol. Éreztem azt hogy hiányzok nekik de eszembe jutott hogy talán nem is látom öket talán soha többé. Egyszer csak éreztem hogy megáltunk le vezetek bennünket a vonatról majd egy karámba zártak minket a keleti udvarban voltunk összesen vagy 50 ezren. De valahogy éreztem hogy az elenség több emberel büszkélkedhet majd mint mi. De valahogy reménykedtem magamba hogy meg nyerjük és akkor haza mehetünk. Vagyis hát remélem hogy haza mehetek vissza haza a ménesemhez vissza a szülöföldemre vissza anyámhoz.