Pure heroine

first

- Hailee! - remegve feltekintettem a felém hajoló nevelőapámra. Az egyik kezében egy üveg sört tartott míg a másik kezét ütésre emelte. Magzatpózban feküdtem és vártam, az ütés bekövetkezése utáni fájdalmat, de a fájdalom nem jött, zokogás. Zokogást hallottam. Lassan felültem, sírt, hogy lehet ez? Még soha sem láttam őt így sírni, vajon mi történt.
- Ryan? - annak ellenére, hogy féltem, megszólítottam. Évek óta együtt lakok vele, de még mindig nem tudom megszokni az apa szót, főleg nem rá. Miután apu meghalt, Ryan él velem. Apa halála után, anya is itt hagyott, ami még jobban összetört.
- Tessék? - hangjából hallatszott a kábultság és a részegség - Esteleg valami problémád van? - rivallt rám.
- Nem. Termesztésen nincs - hazudtam a szemébe s felálltam a hideg padlóról.
- Te meg hová... hová mész? - nem foglalkoztam vele. Ott hagytam a saját hányásában fetrengő mostohaapám.

A szobámba zárkóztam, az az egyetlen hely ahol biztonságban érzem magam és nem kell takarnom a Ryan által okozott zúzódásokat, persze az évek során megtanultan elrejteni a kék- lila foltokat és a vágásokat a karomon és combomon. Soha sem panaszkodom, pedig soha sem volt jó életem, mindig zárkózott voltam, és innen kezdődik az én történetem, az egyetlen dolog ami most csakis rólam fog szólni. 

Az első pár rész rövid lesz, de izgalmassá akarom tenni az olvasást, szóval jő szorakozást!