A tegnappal kapcsolatban már ki is találtam magamnak egy fiú nevet. Elakarom mondani Robnak is hogy tetszik-e neki. Azonban még alszik. Az ágya mellé álltam és nézem a szuszogó kis arcát. Annyira édes amikor alszik. Nincs szivem felébreszteni. Addig-addig néztem Robot míg arra lettem figyelmes hogy egy álmosan fürkésző tekintet ágyazza be magát a szemembe.
-Mióta állsz itt?
-Csak pár perce.
-Ha szeretnél valamit,fel is ébreszthettél volna.
-Olyan békésen aludtál. Nem volt szívem hozzá. Meg nem is annyira fontos.
-Na mi az?
-Kitaláltam a nevem.-Rob egy kissé nagyobbra nyitva szemét az előbbinél, kérdezett rá.
-És hogy döntöttél?
-Kyle.-mondtam félve. Nagyon kíváncsi vagyok tetszik e neki.
-Ez egész jó. Azt hittem valami gáz nevet találsz ki.-nevetésbe tört ki mire én morcosan néztem rá. Bár megnyugtatott a tudat hogy nem vetette el. Igazság szerint azt sem mondta hogy tetszik neki.
-Viszont én még aludni szeretnék,szóval tünés.-fordult meg és fejét a párnába nyomva figyelmen kívűl hagyott.
-Naaa. Rob. Ne csináld. Ideje felkelni.-rázogattam a vállánál fogva,de semmi reakciót nem kaptam. Egy idő után meguntam így abba hagyva álltam volna fel az ágyról,amikor Rob hirtelen a kezemnél fogva maga mellé rántott és szorosan átkarolt.
-Ne menj el. Inkább pihenj egy kicsit velem.-az egész arcomat vörösség borította.
-F-figyelj Rob. Nekem m-mennem kéne szóval...-szakított félbe az alvó Rob szuszogása. Maradhatok még egy kicsit-gondoltam és közelebb bújtam hozzá.
-Hát ti meg mit csináltok? Elkéstek a suliból.-hirtelen felkaptuk mindketten a fejünket. Basszus,elaludtam. Villámgyors léptekkel baktattunk le a földszintre majd a szánkba véve egy-egy piritóst már az ajtó túloldalán voltunk és a suli felé haladtunk. Nem szoltunk egymáshoz csak célegyenesen mentünk előre. Egy hatalmas szürke épületet pillantottam meg melynek ablakai ferdén az szeméttel borított utcára néztek. Falai firkált "művekkel" voltak díszítve és por fedte az egészet. Meggyőző volt az biztos. Félve ám még is kapkodva lábaimat kocogtam Rob mögött,aki nagy lihegve törte be a második ajtót a folyosón. Néma csönd. Sok szempár kémlelt bennünket. Most mit csináljunk. Ez így nagyon kínos. Ráadásul első nap. Kicsit beljebb húzódtam Rob mögé.
-Elnézést. Elaludtunk. Ő itt az új diák Kyle.-a tanár kikerekedett szemekkel sasolt bennünket,majd megunva cselekedetét biccentve jelezte hogy leülhetünk. Szótfogadva battyogtam egy üres hely felé ami egy "kissé" emós srác mellett volt felfedezhető. Az eddig padon helyezkedő feje a magasba kerűlt és ekkor pillantottam meg hogy még ülve is sokkal magasabb nállam. Egy pillanatig kémlelt majd a padra visszahajtva fejét bealudt. Szívesen ültem volna Rob mellé de már befoglalták előttem. Egy kb velem egy magasságú,barna hajú srác foglalt helyet mellette. Követve padtársam példáját a fejemet a padra tettem és csak néztem Robot. Egész órán át. Nem tudom mi üthetett belém. Szerintem szerelmes vagyok. Gondolataimat a csengő hesegette el.
