#Rob
A szívem egyre gyorsabban ver. Végre befogom vallani Juliette-nek hogy szeretem. Vagyis Kyle-nak. Halottam beszélni Coal-lal és tudom hogy a múltkori helyre mentek. Villámgyors sebességgel futottam amíg elnem èrtem ahova kellett. Lassan és bizonytalanul toltam be magam elött az ajtót. A bárpultnál ültek és iszogattak. Nevetgéltek és hosszasan bámultak egymás szemébe. Már eleget ihattak láttam mindkettejükön. Közelebb mentem hogy megszólíthassam Kyle-t.
-Tudod nagyon rendes srác vagy. Azt kell mondanom hogy megkedveltelek. Igazából nagyon is.-mondta Coal és csillogó szemekkel Kyle-ra nézett.
-Én is így érzek.-mosolyodott el ő is és lassú csókolózásba kezdtek. Letaglózott. De tényleg. Csak álltam ledermedten és nem tudtam hogy most mi legyen. Akkor is meg kéne neki mondanom. De nem volt hozzá elég bátorságom így inkább haza mentem.
-Na? Mi volt?-kérdezte apa mosolyogva.
-Semmi.-mondtam halkan és a szobám felé vettem az irányt.
-Bevallottad neki?-kérdezte miközben loholt utánam.
-Nem. Mielőtt megtehettem volna bevallották egymásnak.-összeszorítottam a szemem hogy türtőztessem a könnyeket.
#Kyle
Mikor elindultam hogy találkozzam Coal-lal csak is az járt az eszemben hogy Rob szomorú. Nem tudom mit kellett volna tennem.
-Szia.-köszönt Coal ahogy megállt mellettem a kocsival. Beszáltam és egy kicsit erőltetetten de rámosolyogtam.
-Szia.-mondtam és utána már indultunk is a bárba. Ez egy igen komplex kis bár sok féle képpen át lehet alakítani. Múltkor olyan úrias volt most meg úgy nézki mint egy...mint egy bár. Lassan bevánszorogtunk és leültünk a bárpulthoz. Coal kikért valamit mindkettőnknek. A nevét nem értettem de iszonyatosan finom volt. De méginkább erős. Hamar beütött és elkezdtem hülyeségekről áradozni. Arról hogy ha a madár tud a levegőbe repülni akkor miért nem tud a víz alatt is. Meg ehhez hasonlókat. Coal-nál is volt hatása bár ő megúszta annyival hogy csak nevetett. Mindenen. Elértünk már az ötödik pohár szintjénél azt hiszem ahhoz a ponthoz amikor szerelmet vallott nekem. Legalább is én így fogtam fel.
-Én is így érzek.-mondtam teljes önkívületben mire elkezdtünk csókolózni. Lágyan és szenvedélyesen. Lassan váltunk el egymástól.
-Szeretlek Rob.-mondtam és már nem is Coal-t láttam magam előtt. Szívem egyre gyorsabban vert és csak Rob-ot láttam.
-Hogy mi?-nézett rám kérdőn.
-Mi az,hogy mi?-kérdeztem mosolyogva.
-Azt mondtad "Szeretlek Rob".
-Igen,és?-néztem rá meglepetten.
-A nevem Coal.-nézett rám komoran. Lassan felállt és kisétált a bárból mire észbe kaphattam volna. Coal...Rob...
-Minden rendben?-hallottam egy elég erős mély férfi hangját aki leült a mellettem lévő székre. Ismerős volt a hangja de addíg nem tudtam ki az amíg rá nem néztem.
-L-Lawlens?-néztem rá ijedten és szinte remegtem a félelemtől. Coal már elment Rob meg otthon van. Most mit csináljak?
-Hol van a kis barátod szépségem?-erősen összeszorítottam a szememet hátha eltűnik. De nem.
-Hagyd békén! Most!-hallottam meg Rob hangját. Lassan kinyitottam a szememet és már meg is pillantottam.
-Rob?-a könnyeimnek nem tudtam parancsolni. Elkezdtem bőgni mint egy kisgyerek. Gyorsan befutottam a háta mögé és belemarkolva pulcsijába hozzá bújtam.
-Most már minden rendben. Ne aggódj. Itt vagyok.-nézett hátra és rám mosolygott.
-Ne legyél eltelve magadtól fiam. Egy kézzel ellátom a bajod.-azzal a lendülettel megindult Rob felé és ütésre felkészülve felemelte jobb karját. Kihasználva a lendületét Rob lehajólt és egy mozdulattal átfordította Lawlens-et aki földetéréskor csúnyán beverte a fejét a patkába és elájúlt.
-Minden rendben?-nézett rám aggódóan.
-M-Most már igen.-mosolyogtam rá ám még mindíg könnyeztem. Egy lassú mozdulattal letörölte az apró cseppeket. Egy ösztönzött mozdulattal átkaroltam és szorosan megöleltem. Hezitálva de végűl visszaölelt. Elválva egymástól gyengéden rám mosolygott.
-Ne haragudj.-mondtam lehajtott fejjel. Tudom hogy utálja ha megölelem.
-Ne kérj bocsánatot. Nem tettél semmi rosszat. Gyere menjünk haza.-megragadta karomat és együtt haza mentünk. Joe az ajtóban állva várta hazaértünket.
-Hála istennek. Aggódtam miattatok.-odasétált és egyszerre megölelt bennünket. Én elmentem ezek után fürdeni. Rám fért ugyan is mindíg megnyugtat. Beálltam a forró zuhany alá és csak hagytam hogy a folydogáló víz lassan lecsurogjon remegő testemen. Még mindíg stresszes állapotban voltam. Rob megmentett. És most már biztos voltam benne hogy szeretem. Nem is akár hogy. Teljes szívemből.
#Rob
Mikor már egy ideje csak a szobámban kuksoltam apa bejött és leült az ágyamra.
-Nem mondott nemet.-mosolyodott el.
-Persze. Hiszen be sem vallottam neki.-kiakadtam a Coal-os szituáció után. Nem hiszem hogy pont ezt akarná hallani.
-Akkor itt lenne az ideje.-ellentmondást nem tűrő tekintettel kémlelte az arcomat. Nagyot sóhajtottam.
-Rendben.-felálltam és elvonszoltam magam a klub-ig. Coal nem volt ott csak a haverja aki múltkor zaklatta Kyle-t. Most sem cselekedett másképp bennem meg már felment a pumpa. Odasiettem és közbe léptem. Egy átfordítással a földre terítettem majd haza sétáltunk. Nem volt merszem elmondani neki. Azóta elment fürdeni én meg kettesbe maradtam apával.
-Na?
-Nem. Nem mondtam el neki. De már nem is tartom sürgősnek. Csak egyszerűen mellette akarok lenni.-mondtam magabiztosan. Végre tudom mit akarok.
-Ha ez neked megfelel. Nekem csak az a fontos hogy te boldog légy.-megöleltük egymást majd hangosan elkezdtünk nevetni. Besétáltunk a nappaliba és leültünk a kanapéra. Csengettek. Felálltam hogy kinyissam. Mire az ajtóhoz értem megláttam hogy Kyle már előtte áll és csak mered maga elé.
-Jól vagy?-néztem rá majd arra amit néz. Az anyja volt. Ott állt pontosan előttünk.
-Miattad jöttem Juliette.-mosolygott arrogánsan.
