Stefi szemszöge
Mikor felkeltem nem hittem a szememnek Zozo állt elöttem.
Z(ozo): Jaj, bocsánat
Én: Z...Zozo- csak áltam és bámultam
Z: Hahóó!
Én: Igen, bocsánat. Én nem figyeltem. Neked nem kell bocsánatot kérni!- az arcom olyan piros volt, hogy még a paradicsom is megirigyelné😅!!Z: Semmi baj! -mosolygott.
Én: Nem akarsz inni valamit,valahol? Vagy nem érsz rá?-hajtottam le a fejem.
Z: De rá érek. Szivesen megyek!
Én: Amugy Kovács Stefáni de szólíts caj Stefinek!
Z: Szerintem az én nevemet tudod- nevetett.
Én: igen, tudom-nevettem én is, és még jobban elpirultam.Majd sétáltunk és bementünk egy kávézóba. Elmeséltem,hogy nem rég költöztünk Gyulára. Majd beszélgettünk elég sokat. Megittuk a kávénkat és el indultunk haza.
Z: Haza kisérhetlek?-mosolygott.
Én: Igen, persze!- pirultam el.Elindultunk haza. Az úton sokat beszéltunk a suliról, a családról,a barátokról,stb....
Remélem tetszett neketek ez a rész!!
Nem soká hozom a kövit!
YOU ARE READING
Szivecske!?❤🙈 /Kempf Zozo,fanfaction,Beniipowa/
FanfictionEz a történet Kempf Zozorol és Beniipowarol fog szolni