1 fejezet

2.2K 43 0
                                    

Stefi szemszöge

Reggel a telefonom keltett,azt jelezve, hogy egyetemre kell mennem. Semmi kedvem nem volt semmihez. De mikor
aludtam volna vissza be jött anya, hogy most már elég az alvásból. Nagy behezen felkeltem. Meg csináltam a reggeli rutinomat és mentem le reggelizni. Miután kész voltam az evéssel indultam az egyetemre. Allig ismerem Gyulát csak az egyetemre vezető utat tudom. Már az uton mondogattam magamba ,hogy az egyetemen nem lesznek barátaim, engem nem fog senki kedvelni. Oda értem az egyetenm kapujához. Be mentem az egyetemre, de sajnos elkéstem. ''Szuper'' elkések az első órámról. Siettem fel a 2. emeletre mikor a lépcsőn fellöktem egy lányt. Na ''szuper''így kel barátkoznom!

Én: Jajj! Bocsánat csak sietek az órára. Majd szünetben megbeszéljük!!! -segítettem neki felállni és futottam tovább. Be mentem az órára.
Én: Bocsánat a késésért!
Tanár: Semmi baj, üljön le!

Hát elég uncsi volt az óra. Mikor vége lett lementem a szúnetre és megkerestem azt a lány akit lelöktem a lépcsön. Meg is láttam és oda mentem hozzá.
Én : Szia! Nagyon sajnálom hogy fellöktelek, nem direkt volt!
L(ány): Szia! Semmi baj!
Én : Amugy Kovács Stefáni de szólits csak Stefinek. Téged hogy hívnak?
L: Kovics Nikolett , de szólíts csak Nikinek!
Én: Oké Niki! És milyen volt az első ora?
N(iki): Hát elég unalmas! Neked?
Én: én elkéstem egy kicsit, de nekem is nagyon uncsi volt!

El kezdtünk beszélgetni. Kiderült  hogy ő is nem rég költözött Gyulára. Nagyon jóba lettünk. Mikor végre vége lett az egyetem első napjának, hazamentem és....

Na itt is lenne az első rész!😊
Remélem tetszett !
A helyesírási hibákért bocsánat!!😅😅💖

Szivecske!?❤🙈  /Kempf Zozo,fanfaction,Beniipowa/Donde viven las historias. Descúbrelo ahora