Short Stories...? {LASSAN HALAD}

💑Második esély💑

-Szeretsz te engem egyáltalán?-kérdeztem könnyezve a páromat.

-Mindennél jobban szeretlek! De elegem van abból, hogy folyton kérdezgeted, hogy hol voltam, kivel és mit csináltam!-kiabált velem HyunJin.

-Sajnálom,hogy erdeklődöm arról, hogy hogy vagy és azt is, hogy féltelek!-akadtam ki teljesen.

-De olyan vagy így mint anyám! Elegem van ebből!

-Mond ki!Mond ki nyugodtan!

-Elegem van ebből az egészből MinSeo,szünetet akarok!-nézett komolyan rám-Csak egy pár hét…

-Miért hagysz szenvedni?Miért nem mondod ki?-fordultam az immáron az ajtó felé tartó párom után.

-Mert…-vette fel a cipőit-Mert szeretlek.-lépett ki az ajtón.

*3 hónappal később*

Végre vége van a pokolnak. Örülnöm kéne a nyári szünetnek,de nem tudok. HyunJin kerül amikor tud és ez az összes maradék életkedvemet is elvette.

-MinSeo~o!-rontott be a szobámba JiSung az én kedves bátyám.- Ma átjönnek a srácok-feküdt mellém az ágyra.

-Ugye Ő nem lesz itt?-tettem le a kedvenc könyvem.

-Ahj MinSeo ne legyél ilyen!-tette az ölembe a fejét-Beszéljétek már meg és legyetek boldogok együtt.

-Bárcsak ilyen könnyen menne!-sóhajtottam fel-De inkább nem megyek le! Nem szeretném elcseszni a hangulatot és veszekedést sem szeretnék.-kezdtem el piszkálni a haját.

-Megjöttünk!-hallottam meg Felix kiabálását a földszintről.

-Akkor fent maradsz?

-Aham.-vettem a könyvet újra a kezembe. JiSung egy puszit nyomott az arcomra és lement a srácokhoz.

Már vagy egy órája fent kuksolok és már kezdek szomjas és éhes is lenni. Halkan mentem le,nehogy megzavarjam a fiúkat.

-Hé Minie~e!- köszönt SeungMin.

-Hali!-intettem és bementem a konyhába. A hűből összeszedtem egy jó kis szenyához a hozzávalókat és amíg ezekből csináltam a kajám,a mikróba bedobtam egy sajtos popcornt. Amikor kész lettem a szendviccsel,addigra a popcorn is elkészült. Egy tálcára összeszedtem a kajám és jelenleg egy pohárral küzdök,ami a legfelső polcon van. Hirtelen valaki hátulról hozzám simult és levette nekem a poharat.

-Kö…-akadt el a szavam amikor megfordultam.-Köszönöm HyunJin.-pirultam el és arrébb akartam lépni,de a kezével megakadályozott ebben.

-MinSeo én...én szeretnék veled beszélni.-nézett a szemeimbe.

-Oké,de menjünk ki a hátsó udvarra!-biccentettem a háta mögött álló közönségünk felé kuncogva. Mosolyogva fogta meg a kezem és elkezdett húzni az udvarra.

Pár perc kínos csend után,HyunJin törte meg a kínos szituációt.

-Figyelj MinSeo én...én sokat gondolkoztam ebben a 3 hónapban és döntöttem!-fogta meg a kezeim.-Undorító volt ahogy viselkedtem,szeretnék bocsánatot kérni miatta. Sajnálom,hogy rajtad vezettem le az otthonról hozott feszültséget...Megtudsz nekem bocsátani? Adnál nekem egy új esélyt?

-HyunJin,én adok neked még egy esélyt de ha van valami baj azt beszéljük meg. Én nem csak a párod vagyok hanem az egyik legjobb barátod is,semmiért sem ítéllek el és nem foglak ki gúnyolni sem.-töröltem le egy kósza könnycseppet az arcáról.- Nagyon szeretlek te idióta!- nyomtam egy apró puszit az ajkaira.

-Én is szeretek te majom!-csókolt meg kuncogva.

Mindenkinek jár egy második esély,hogy bizonyítson!