2.rész 1/2

148 13 2
                                    

Michael szemszöge:

-Michael,itthon vagy?-anyám hazaért,ezaz.

-Igen.-válaszoltam.

-Ki tudnál jönni a szobádból?

-Nem

-Michael Clifford.

- Hagyj békén anya-kezdett idegesíteni.

-Kérlek Mikey.-utálom,amikor Mikey-nak hív. Résnyire kinyitottam az ajtót. Így csak az egyik szememet látta.

-Mit akarsz?-kérdeztem.

-Nem láttalak még ma. Kérlek,nyisd ki az ajtót.

-Látod? Nyitva van.

-Nos,sajnálom. Megyek.-elment és becsuktam az ajtót. Ezután róla gondolkodtam. Kedvesebbnek kellene lennem vele. Basszus,ő az anyám. De mit kellene mondanom neki? Oh anyuci,tele vagyok öngyilkos gondolatokkal,most nem tudok veled lenni,el vagyok foglalva velük. Ez a legszarabb dolog valaha.
Kinyitottam az ajtót és a konyhába mentem.

-Anya-megálltam a háta mögött,és ő felém fordult.

-Igen?

-Sajnálom-néztem  a szemébe.

-Mit?

-Nem akartam bunkó lenni vagy valami ilyesmi. Csak fáradt vagyok,és nehéz napom volt. Sajnálom.-néztem a lépcsót,mintha valami érdekes lenne ott.

-Rendben Mikey. Megölelhetem a fáradt fiamat?-meg sem várta a válaszom,csak megölelt egy pár másodpercre. Ezután egyedül hagytam. Nem tudok megölelni vagy megérinteni senkit se.

-Oké. Befejezem a vacsorát és igen. Éhes vagy?

-Nem igazán.

-Nos,ha mégis éhes lennél,30 perc múlva készen van.

-Oké. Szerintem visszamegyek a szobámba.-lassan visszasétáltam. Ez a beszélgetés elég érdekesre sikeredett. A beszélgetéseink mindig kínosra fordulnak. Értem,a saját anyámnak sem vagyok jó társaság. Ő sem tudott nekem semmit se mondani,és én se neki. Bár ne lenne így, de most nem igazán tudom már ezt megváltoztatni. Ha elég erős lennék,meg tudnám tenni. Remélem minél hamarabb. Nem tudok itt maradni többé. Annyira fáj,mint az élet. Minden jobb lenne akkor. Ez a helyzet,ez a hely,ez az élet.
Éreztem,ahogy a könnyeim lassan elkezdtek folyni az arcomon. Letötöltem őket.

-A fiúk nem sírnak,malacka.-ez a mondat vízhangzott a fejemben. Befeküdtem az ágyamba,és semmit sem csináltam egész este. A sötét szobám csendes volt. Egyedül a kibaszott hangos gondolataimat hallottam. Ezek a gondolatok az őrületbe kergetnek.

-Talán végre meghalhatnál.

-Talán meg kellene ölnöd magad.

-A fiúk nem sírnak malacka.

Metanoia;FORDÍTÁS!!Où les histoires vivent. Découvrez maintenant