Prológus

166 21 14
                                    

K-Ö-V-É-R
5 betű
- Ne haragudj, de.... ez nem fog menni. - mondja az előtte álló fiú, miközben kissé elborzadva néz végig a lányon, annak szemüvegén, széles csípőjén és szorosan összefogott haján.
- Nem tudom, hogy gondolhattad, vagy hogy mit gondoltál! - mondja, majd a naplót amit oly sokszor elolvasott, és amin olyan jól szórakozott a barátaival a lány kezébe nyomja.
- Ne légy szomorú, egyszerűen csak nem szeretem a kövér lányokat. - mondja egy félszeg mosollyal, mintha minden el lenne intézve ezzel az egésszel, majd vállon veregeti a dermedten pislogó Camillat.
- Fogyjál le, és akkor talán, esetleg... Nem szoktál tükörbe nézni?


T-Ü-K-Ö-R
5 betű
Áll a szobájában egy szál bugyiban és melltartóban és próbál nem sírni, miközben tekintetét nem tudja levenni a vele szemben lévő képről. A hurkák minden mozdulatnál meglibbennek a mellei alatt, hasa kidudorodik, pont úgy, mint egy terhes nőnek. Mellei óriásira nőttek, csípője indokolatlanul széles, pont úgy, mint a combja, az azon lévő narancsbőrös képződmény és a feneke... - úr isten a feneke tényleg akkora mint egy ház! A sós cseppek némán folydogálnak az arcán, és bár megfogadta, hogy szeretni fogja önmagát, hogy csak a szépet fogja észrevenni a külsején, mégis képtelen rá. Hazugságban élt eddig, és nem nyugtatja az a tudat sem, hogy a belső szépség a fontos, hogy a családja szépnek sőt csodálatosnak gondolja. Ő nem ezt látja, ő nem ilyen embert lát a tükörben. Ő egy disznót, egy sertést lát, tokával, kisminkelve, hátrafogott hajjal... Szégyenteljes kinézet, szégyenteljes viselkedés...


C-S-O-D-A
5 betű
- Kisasszony, ne haragudjon, egy pillanatra! - érinti meg a karját a számára ismeretlen férfi, majd egy széles mosollyal, csillogó szemekkel néz az arcába.
Nem érti a lelkesedését.
Nem érti, miért ért hozzá, mit szeretne. Ujjai közé érdes felületű névjegykártya csúszik, melyen hatalmas fekete betűkkel vésték az ismeretlen nevét, és egy modell stúdió nevét.
- Ön csodálatos! Engedje meg, kérem, hogy meghívjam egy kávéra! Épp modelleket keresünk, és a kegyed arca... mennyei! Döbbenten mered a férfi arcába, és nem tudja, hogy most komolyan beszél-e, vagy épp teljesen megőrült.
- Nem vagyok modell alkat.. - suttogja, azonban több ellenérvet nem tud felsorakoztatni, mert megelőzik.
- De, kegyed épp az a típus, amit keresek!


V-Á-L-T-O-Z-Á-S
8 betű
A megjelenését dermedt csend fogadja.
Egy pillanatig elgondolkodik azon, hogy vajon bemenjen e a terembe, vagy inkább elmeneküljön a helyszínről. Kíváncsi és csodálkozó tekintetek követik minden mozdulatát, hiszen nem csak neki, önmagának, hanem a külvilágnak is teljesen új az a kép, ami a szemük elé tárult. Tökéletesre szárított haját hátraveti, majd próbál minél gyorsabban leülni a helyére. A smink mögött nem látszik az arcára kiülő pír, és zavara, hogy mindenki hirtelen őt szemléli.
- Nahát! Megváltoztál... - mondja a fiú, aki jó pár hónappal ezelőtt még a naplójának főszereplője volt. Mára minden megváltozott.
Ő is megváltozott.
A fiú iránti érdeklődése is megváltozott.
- Azt hittem nem állsz szóba kövér lányokkal...


B-U-L-I-M-I-A
7 betű
Ujjait mélyre vezeti a torkában, majd azonnal ki is húzza, mikor megérzi a már jól megszokott, öklendezést és a vele járó kellemetlenségek. Szája savas, kesernyés ízzel telítődik, majd a nem olyan régen elfogyasztott ételekkel. Hangosan szenved, a wc felett görnyedve.
Sminkje maszatosan szétfolyt a szeme alatt, most épp inkább hasonlít egy pandára, mint egy modellre. Sír, mint minden alkalommal.
Olyan elcseszettül szerencsétlen.
Olyan elcseszettül éhes, és habzsoló és kényszeres.
Annyira nem kellene ennyit zabálnia!
Nem kellene minden nap háromszor kiürítenie a gyomrának tartalmát.
Fáj a torka...
Mi baj van vele?

Virágot CamillánakTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang