Unknown number ° L.H.

fourteen - wanna be a singer?

-Még van tizenöt percünk. -jelentette ki a szöszi.

-Addig mi lesz?

-Elrabollak. -közölte egyszerűen, majd a vállára kapott. Nevetve csakpodtam a hátát, de nem engedett. Hát jó Luke... Meglendítettem a jobb lábam, ami egyenesen kicsi Luke arcában landolt. A fiú egyett mordult, majd nevetni kezdett- Kicsi Luke már megerősödött. -magyarázta, mire annyit mondtam, hogy "undi vagy" és nevetni kezdtem.

Elcipelt egészen az épület másik felébe, ahol lerakott egy bőrfotelbe. Körbenéztem, majd újra nevetni kezdtem.

-Nem lennél jó emberrabló.

-De az emberek szívét elég jól elrablom. -vigyorgott magabiztosan, mire újra kacagtam.

-Nem túl nagy az egód?

-Más is nagy. -rántotta meg a vállát. Homlokon csaptam magam jelezve, hogy reménytelen a helyzet, de nekem is fájt, így felszisszentem- Béna vagy Bells.

-Fogd be! -mutattam meg neki a középső ujjam. Édesen kuncogni kezdett, amin muszáj volt nekem is mosolyogni. Eddig előttem állt, most viszont leült mellém, a fotel karfájára.

-Te is benne leszel a rádióadásban. -közölte, nekem pedig ráfagyott az arcomra a mosoly- Nem lesz gáz, ne parázz! Tudod, van a jel. -keresztbe tette az ujjait és bátorítóan rámmosolygott. Viszonoztam a gesztust és bólintottam, hogy legyen.

-Mit kell csinálni?

-Beszélgetünk és esetleg énekelünk a fiúkkal, ha úgy van. Lehet téged is megkérnek, mert elmondam Matt-nek, hogy isteni hangod van, ő pedig szólt a producernek. -lesokkolva néztem rá.

-Ezt nem tudom honnan vetted. Szar hangom van és lámpalázas is vagyok, szóval igazából csak rosszul sülhetne el ez a dolog... -hadartam felpattanva a fotelből. Ő is felállt és a vállamra tette a kezeit.

-Gyönyörű hangod van. Nem lesz semmi baj, ott leszünk veled. -átkarolta a vállamat én pedig hirtelen felindulásból szorosan megöleltem. Arcomat a mellkasába fúrtam, ő pedig allát a fejemre támasztotta. Szeretem az ölelését. Védelmező. És az illata... Megőrjít ez a fiú!

💛

-Üdvözlök minden kedves hallgatót, én Bob vagyok és itt van velem a 5 seconds of summer és barátjuk Annabelle Jones! -jelentette be drámaian a velem szemben ülő afroamerikai férfi.

-Örülünk, hogy itt lehetünk. -duruzsolta mosolyogva Cal.

-Skacok, holnap lesz a turné első koncertje!

-Pontosan. -mosolygott Luke.

-Hogy érzitek magatokat most? Izgalom, idegesség?

-Mind nagyon izgatottak vagyunk és nagyon várjuk, hogy találkozhassunk a rajongókkal a világ minden táján. -ez a mondat a vigyorgó Ashton-tól származik.

-És te hogy állsz a dologhoz Annie? -nézett rám kedvesen a férfi, megigazítva a fejhallgatóját.

-Őszintén szólva kicsit ideges vagyok, hiszen csak így belecsöppentem az egészbe és úgy vettem észre, hogy a rajongók nem nagyon örülnek ennek. Persze próbálok pozitívan állni a dolgokhoz és mindent megtenni, hogy megkedveljenek. -mosolyodtam el.

-És pontosan mikor költöztél a fiúkhoz?

-Nem túl rég. Egy hónapja nagyjából. De eddig minden percét élveztük, ha mondhatom ezt. -néztem végig a fiúkon, akik mind helyeseltek.

Még beszéltünk minden féle dolgokról és nevettünk is sokat. Az adás felénél Bob megkérte a fiúkat, hogy énekeljenek egy dalt, ők pedig eleget téve a kérésnek, előadták a Want you back-et. Utána enegm is megkért ugyanerre, én pedig habozva kezdtem el énekelni a No roots-ot. Amire nem számítottam az az, hogy a fiúk is beszálltak. Ashton dobolt valami furi szerkezeten, Luke, Calum és Mikey gitározott és velem énekeltek. Nagyon jól buli volt.

-Angyali hangod van Annie! -gratulált Bob.

-Köszönöm szépen! -mosolyogtam.

-Nem gondoltál még rá, hogy belekezdj az énekes karrierbe?

-Nem igazán. -válaszoltam őszintén.

-Pedig szerintem jó esélyeid lennének. -mosolygott a férfi és elköszönt a hallgatóktól és véget is ért az adás.

Beszélgetve sétáltunk ki az épület elé, ahol Matt és Crystal vártak. Matt megdicsérte a fiúkat és engem is az adás miatt, Crystal pedig a barátja nyakába ugrott. Nem voltunk túl messze a szállodától, így visszasétáltunk. Felmentünk pénzért a szobákba, majd Ash hívott két taxit, hogy azokkal menjünk pizzázni. Én a felsőmet átvettem a Luke-tól kapott pulcsira, ugyanis elég hűvös volt az idő odakint. A többiek a földszinten vártak rám, így becsuktam az ajtót és lementem hozzájuk.

-Jól áll neked a ruhám. -suttogta Luke a fülembe, amitől kirázott a hideg.

-Megjöttek a taxik! -szólt Ash, majd követve őt, mind beültünk a két kocsiba. Az egyikbe Luke, Mikey és Crystal utazott, míg a másikban Cal, Ashton és én. Az út nagyjából csendben telt, csak néha nevettünk fel, amikor a sofőr exkluzív koncertet adott nekünk Michael Jackson Thriller című dalából.

A pizzázóba előbb érkeztünk, mint a másik taxi, így bementünk helyet foglalni. A pincérnő sikongatva jött oda hozzánk és csinált a két fiúval képet. Mikor mondtuk, hogy még nem teljes a létszám és addig nem rendelnénk, amíg nincs itt mindenki, még nagyobb fangörcs jött a lányra.

Pár perc múlva megérkezett a kis csapatunk másik három tagja és a picérlány, hatalmas vigyorral közeledett felém.

-Mit adhatok?

-Lesz egy kukoricás pizza, három kóla és egy girosztál. Ti mit kértek? -kezdtem, mire a többiek felnevettek, de meglátva a teljesen komoly arcom, furcsán néztek rám. Mondtam, hogy szeretek enni.

Miután leadtuk a rendelést beszélgetni kezdtünk. Sokat nevettünk és szivattuk egymást. Azt hiszem nagyon jól összekovácsolódott a csapat az utóbbi időben. Még Shawn és Brian kéne ide. Akkor minden egyenesen tökéletes lenne.

Mikor benyomtam mindent, amit elém raktak, Luke-ot kivéve mindenki döbbenten nézett rám. A seggfejkém elismerően bólintott, majd nevetni kezdett.

💛

Luke lerendezte, hogy ma minden amit fogyaztottunk a ház ajándéka volt és elindultunk kifelé.

-Én sétálni akarok. -jelentettem ki. Luke és Cal velem tartottak, míg a másik három taxival ment. A harminc perces út felénél Cal hátán kötöttem ki. Nem is tudom, hogy gondoltam. Én meg a séta? Meh.

-Amúgy teljesen olyan illatod van, mint Luke-nak. -jegyezte meg Cal- Undi.

-Nekem tetszik. -suttogtam, de úgy néz ki nem elég halkan, mivel Hemmings rögtön felém kapta a tekintetét, én pedig még mindig a pulóver ujját szagolgattam.