Egy sötét angyal története

(3)

2058. december 23. , Moszkva

Az utcákon karácsonyi hangulat uralkodott. Mindenki ajandék szatyrokkal a kezében futott valahová. A házak, boltok fénysorokkal voltak fedíszítve, hogy még ünnepibb legyen.
A nagy sürgés - forgásban senkinek sem tűnt fel egy tiszta feketébe öltözött lány. ,, Mire jó az embereknek ez a ..... Mi is ez? Na mindegy, nem érdekel különösebben. A foglyom még nem tért magához, de remélem minél előbb ki tudom csikarni belőle a Fény Szövetségének gyenge pontjait. Ó, és a fegyverét is megkaparintom! " Az eresz csatornán felmászott a ház tetjére, onnan kémlelte a várost. Lehúnyta a szemét. Élvezte, ahogy hideg szél simogatja az arcát. Azmilyen gondtalan perceket élvezte a legjobban. A távolban egy hóvihar felhői gyülekeztek. Az alatta elhúzódó sikátorban ideges beszélgetés foszlányai szűrődtek fel hozzá. ,, Kezd érdekelni, miről fecsegnek ezek. Legalábbis, ha rólam van szó, hallanom kell. Nem akarok összeakadni egy illetéktelen fehér mágussal. " Olyan halkan ért földet, mint egy igazi bagoly. Csak egy  roppanás jelezte, hogy nem a tetőn tartózkodik. Lélegzet visszafojtva figyelt.
- Nem szabad, hogy Comet kifaggassa Dominic - ot! Ha sikerül neki, vége lesz a szövetségnek... Az tragédia lenne!
- Egy szerencsénk van : a Sárkány Revolver párjának egy másolatát adtuk oda neki. Fő az óvintézkedés - a férfi elővett egy doboz cigarettát a zsebéből. Rágyújtott. Füstfelhőket eregetve folytatta mondandóját.
- Nagyon remélem, hogy nincs ott, nehogy meghallja, miről beszélek MacGuyer ügynökkel -  El gúnyosan mosolygott. ,, Hát, nem vagyok a foglyommal. De most nevetek magamban, milyen ostoba is vagy! Azt meg elővigyázatosnak nevezi magát!" A szövetség vezetője máris tárcsázta adó - vevőjével a megfelelő számot.
- A fenébe! Nem szól bele senki! Ha megölte, én kicsinálom azt a boszorkányt!
- Mester! Elég! Nyugodjon meg! Mit tenne Comet helyében? Megölné?
- Nem, mert hasznos információkat tudhat. De akkor is a legjobb emberem!
- Ó, akkor tudom ki lesz a következő halálos célpontom - a vezér ellensége felé fordult. Dühében nem tudott szólni semmit. Elizabeth csak egy gúnyos kacajt hallatott. Úgy tűnt el a kavargó hóban, mint egy szellem.

~ egy órával később ~

Dominic egy halk kattanásra ébredt. Néhányat pislogott, hogy kitisztuljon a látása. ,, Hol a szemüvegem? " gondolta idegesen. Akarta mozdítani a karját, de valami megakadályozta benne. Vasláncokkal a falhoz kötve térdelt. ,, Már értem. Kenyában valószínűleg leütött és most a rabja vagyok. Semit nem érzek a helyén. Ha ki akar faggatni az életem árán sem mondok semmit."
- Ilyen magabiztos vagy? Sosem találkoztam hozzád hasonló fogollyal.
- Mit akarsz? - vetette oda a lánynak.
- Azt hittem, okosabb vagy. Kifacsarok belőled minden információt, amit csak tudok. Először szépszóval próbálom, de ha nem sikerül ezzel a módszerrel, akkor marad a kínzás. Jobb, ha az első lehetőséget választod, a második neked is meg jómagamra nézve is kellemetlen. Nos? - az ügynök összeszorította a száját. ,,Chö! Makacs hülye." gondolta Elizabeth.
- Utolsó lehetőség....? - a rab továbbra is csöndben maradt - Hallgatsz? Hát legyen, ahogy akarod! - fegyver máris ott táncolt a kezében. A levegőben hegyes, fekete szikladarabok jelentek meg. Az összeset Dominic felé irányította. Elengedte őket. Egy üvöltés hallatszott. Visszanézett a foglyára.
- Következő napokban szenvedni fogsz. Ha túléled, kikérdezlek. Bocs, ha nem akkor keresek mást, aki elmondja - amikor kilépett az ajtón, diadalmas, gonosz királynő féle kacajt hallatott. Eltervezte az eseményeket. A mai nap alkalmas lesz a világ tudtára adni, hogy az uralma alá fogja hajtani. Kinövesztette fekete szárnyait. Kitört a rejtekhelyéről kirobbant. A levegőben hologram szerű, ezerszeres mása tartotta magát.
- Elizbeth Comet vagyok. Egy sötét angyal. E bolygó lakóihoz szólok ma! Ahol éltek, azt a Földet néhány év múlva egy életre elfelejthetitek! Az én hatalmam alá fog tartozni, az idők végetetéig! Jegyezzétek meg : aki ellenszegül, lázad, vagy az életemre tör, garantáltan halott. Még találkozunk szánalmas nyomorékok! - az utolsó szava valamennyi embert szíven üthetett. De ez volt a célja. Kezdetektől fogva. Hogy féljenek tőle.