Egy magyar hacker élete

Mélység

Valahogy még a címet se tudom, csak oda dobtam valamit gyorsba.

Srácok, éreztétek már magatokat úgy hogy egyedűl vagytok a teljes világgal szemben, lent a mélyben? Hogy már senki sincs akit érdekelne, akár egy szavatok is? Vagy akár egy mozdulatotok, egy tettek se érdekel senkit? És megint, mindig a mélybe zuhantuk? Mikor azthiszitek, hogy nincs lejjebb? És aztán mégis, mégis találtok valamit a lejjebb ránt?

Szerintem ez sok embernek ismerős, és talán még most is sokan ebben vannak, hogy nem látják a kiutat, nem találják azt a hangot ami segítenék őket. És aztán egyszerre minden megszűnik körülöttük, Már nem keresik ezeket a hangokat, vagy mozdulatukat. Már tudják hogy ennyi volt, és nincsen tovább... És egyszer csak vége lesz mindennek, azokra az emberekre kik eddig bántották őket, fekete gyászlepel húl, és egymás mély tekintetét kerűve vonúlnak, hiszen jól tudják, mind tudják, hogy ők voltak azok kik abba a koporsóba a szögeket verték.

Emberek, őszintén, nem lenne egyszerűbb valakit felhúzni mint lelökni a mélybe?
Tényleg vicces valakit baszogatni az iskolába mert nem olyan mint te?
Tudod milyen mély hegeket tudsz ezzel benne hagyni?
Hogy később ez hogyan fog rá kihatni?

Jó kérdések, azthiszzük, hogy tudjuk rá a választ, sőt meg is válaszoljuk, de amikor megkéne tenni azt amit válaszoltál, nem mindig úgy alakul a gyakorlatban...

--------------------Előfordúlhat ez alatt a rész alatt folytatás----------------------------------

ui.: Ugye milyen unalmas néha az életünk? Még időnk is van könyvet írni... Nem mindig rohadunk a kódsorok mögött...