Kötelék

1. Emlék - A követség

- Úgy érzem mindenki engem bámul... - suttogtam Ryan fülébe, miközben kezem görcsösen markolt bele a méregdrága zakóba bújtatott kezébe. Vállaim és kezem szabadon maradtak a rafináltan szabott ruhában, és kicsit jobban belegondolva, egészen méltó voltam arra, hogy a mellettem sétáló férfi kezét szoríthassam. Az egyetlen zavaró dolog csak az volt, hogy valahogy nem illettem ebbe a puccos világba, a körülöttem rajzó követségi aktakukacok közé. Én Jodie voltam, aki inkább viselt farmernadrágot és egyszerű pólót, a már jól megszokott Conversével, mint selyemből készült estélyi ruhát, a lámpafény alatt megcsillanó gyémántokkal díszítve.

- Nyugi, nagyszerűen nézel ki! Csak próbálj természetes maradni, és mosolyogj! - suttogta Ryan a fülembe, én pedig önkéntelenül is felhorkantam.

- Most akkor legyek természetes, vagy mosolyogjak? - kérdeztem vissza egyből, hiszen nem kifejezetten voltam az a mosolygós típus. Inkább lágy melankólia ölelt körbe, mint a derű rózsaszín aurája.

- Soha nem hittem volna, hogy van humorérzéked... - nevetett fel a férfi a balomon, én pedig inkább csendben maradtam. Egy tétova pillantással arcára néztem, majd megállapítottam magamban, hogy mint mindig, most is fantasztikusan néz ki. Arcát apró borosta díszítette, világosbarna haját pedig a legújabb divat szerint, kissé hátrafésülve viselte. Fekete öltönye és borvörös nyakkendője tökéletesen passzolt egymáshoz, valamint ruhám színéhez, és hajam sötét árnyalatához. Igazából fogalmam sincs hogy tudott rávenni arra, hogy én kísérjem el erre a puccos állófogadásra, az azonban biztos, hogy mint már oly sokszor, most is előszeretettel nézegettem kisportolt alakját, amely minden nőnek felkeltette a figyelmét.

Gondolataimból az elénk érkező három férfi jelenléte ragadott ki. Szinte már el is felejtettem itt tartózkodásunk célját, és hogy vendégeskedésünk nem egy baráti gesztus, hanem a sejk kompromisszumkészségének jelenléte. Arról nem beszélve, hogy nyilván az idősödő férfi semmit sem tud arról, hogy lényegében mi a követség miatt érkeztünk, de nem céltalanul. És a felszínt elég sokáig kellene kapargatni ahhoz, hogy a rejtett okok napvilágra kerüljenek.

A férfiak érkezésekor lágyan fejet hajtottam, és kissé elgyönyörködtem az elsőként érkező férfi ruháján, melyet a legkitűnőbb selyemből szőttek.

- Üdvözlöm sejk! - bólintott Ryan is, majd egy erőteljes kézfogással szorította meg az előtte álló férfi kezét. - Köszönjük a meghívást, igazán megtisztelő számunkra, hogy vendégül lát a házában minket. - hajolt meg a férfi, én pedig lesütött szemekkel fixíroztam a padlót. Az araboknál a férfiak a vezetők és a felsőbbrendűek, így tehát én csak csendesen meghúztam magam, miközben Ryan letudta a már megszokott köröket.

- Örülök, hogy elfogadta a meghívásomat! - biccentett a sejk, majd tekintete rám vándorolt.

- Nem is tudtam, hogy az amerikaiak ilyen lehengerlő szépséggel szokták lefegyverezni a világ másik felén élőket! - mosolygott rám, én pedig éreztem, hogy arcomra akaratlanul is pír ül ki.

- Milyen figyelmetlen vagyok! Hagy mutassam be az asszisztensemet Elenort! - mondta Ryan, majd lágyan átkarolta a vállamat, ezzel is jelezve, hogy bár az asszisztenseként lettem bemutatva, elvárja a tisztes távolságtartást. Hiszen nem vagyok jó pár tevéért megvehető, és őszintén szólva nem is szeretnék egy hárem tagja lenni.

A sejk finom szájhúzással konstatálta a jelenetet, majd kezet csókolt, és távozott.

- Azt hiszem túl vagyunk a formális dolgokon. Nekem most el kell vegyülnöm, körbe kell csókolnom néhány segget! Menj és keress egy csendes helyet, tudod mi a feladatod! - adta ki a parancsot Ryan, én pedig egy bólintással jeleztem, hogy mindent megértettem. Mindig is jó voltam a parancsok követésében, és őszintén szólva, örömmel követtem Ryant. Bíztam a döntéseinek helyességében, és ez most sem volt másként. Még vetettem egy pillantást távolodó alakja után, majd határozottan kihúztam magam. Kezem végigsimított a vörös ruhán, egy pillanatig eljátszottam a nyakamban díszelgő hatalmas gyémántokkal, illetve a fülemre hulló apró tinccsel, és a mosdó felé vettem az irányt.