Izgatottan indultál a suliba, ugyanis ez volt az első napod az U.A.-ben. Az úton végig nyugtatgattad magad, hogy nem lesz semmi baj.
Végül az osztály ajtaja előtt megálltál és egy utolsó imát mondtál el magadban. Reszketve fogtad meg az ajtó kilincsét, de végül elhúztad. Beléptél és egyből „letámadott" egy rózsaszín lány.
-Hali! Mina Ashido vagyok! -integetett, alig 5 centire az arcodtól.
-Szervusz! Én (T/N) vagyok. -mosolyogtál rá.
-Örülök, hogy megismerhettelek, (Név)! -vigyorgott.
-Én is! -neked ez a tempó nagyon gyors volt, mert szinte még azt sem fogtad fel, hogy felvettek az U.A.-be, de amit nehezebb volt feldolgoznod, hogy ajánlás útján jutottál be.
Soha nem tekintettél úgy a képességedre, mint valami gonosztevő pusztító tömegfegyverre. Soha nem kérkedtél vele, inkább igyekeztél nem használni. Igaz, nem volt veszélyes, de akkor sem használtad.
Mondhatni, nem szeretted annyira a képességed, mint bárki más. Talán nem gondoltad végig amikor a hőstagozatra jelentkeztél, mert ha hős leszel, naponta kell majd használnod.
De esz csak egy kis hátráltató volt, az annyi jó dolog mellett. Mindig is vonzott az ember életek megmentése, és a gonosszal való leszámolás, ezért nem volt kétség, hova jelentkezel. Hátra mentél az utolsó padba, és leültél a fal mellé.
Mina-san nem jött utánad, mert el volt foglalva az újonnan érkezőkkel. Így csak te és a gondolataid maradtak. Átfutott a fejeden az egész életed, az összes hibád.
Féltél, hogy itt is elköveted azokat a hibákat, amiket általános iskolás korodban. Ahogy néztél magad elé, megérkezett egy fiú.
-Elnézést! Szabad ez a hely?! -mutogatott furán. A srác nagyobb volt, kék hajú és szemüveges. Látszott rajta, hogy egyáltalán nem perverz, és ha jönne egy légy, könnyű szerrel letudná ütni, a mozdulataival. Jobbnak láttad „megtartani".
-Nem. -a fiú bólintott és helyet foglalt. Bejött a számodra ismert Ereaser Head, akit apukád révén ismertél.
Köszöntetek. „Szerencsédre" pont azt a tanárt és osztályfőnököt fogtad ki, aki a szomszédotok volt. Igaz tudtad, hogy tanár az U.A.-ben, de sosem számítottál erre a fordulatra.
Alapjáraton véve, nem voltatok rosszban, sőt! Egyenesen jóban voltatok. Sosem nyírta a füvet hajnalban, vagy a macskái nem jöttek át hozzátok. Sokszor áthívtátok magatokhoz.
Így amikor találkozott a tekintetetek, mind a ketten meglepődtetek. Nem tartott sokáig, a sensei elkezdte a mondandóját. Erőnléti felmérésetek volt.
Bevezetett titeket az öltözőkbe, ahol elkezdtél beszélgetni a többi lánnyal. Vagy is... Inkább bevettek a beszélgetésbe.
-Ő itt (Név)-chan! -hozott oda hozzád Mina 3 lányt.
-Szerintem egyedül is betudott volna mutatkozni! -mondta a nagyobbik, fekete hajú lány. -De mindegy is! Yaoyorozu Momo vagyok! -nyújtotta oda a kezét.
-(T/N)! -mosolyogtál.
-Én Uraraka Ochako vagyok! -mosolygott a másik.
-Asui Tsuyu! De szólíts Tsuyu-channak! -bólintottál. Beszélgettél még a lányokkal és mindenkit megismertél, persze a lányok közül. Felvetted a rucit és kimentél.
Egy szőke hajú fiú éppen ordibált egy zöld hajú gyerekkel. Uraraka-san egyből „Zöldike" megmentesére sietett. Te meg nem hősies módon, nevettél a cirkuszon.
Csakhamar Aizawa is megjött és elkezdtétek a felmérést. Megtudtad mindenkinek a nevét, de Midoriyát elnevezted Zöldikének. Persze ő erről semmit nem tudott.
A társaid képességével nagyjából tisztában voltál, de a felmérés csak megerősített. Végül benne voltál a top 5-ben, sőt még a top 3-ban is. Harmadikként végeztél, ami szép eredmény volt. A felmérés után haza mehettetek.
Amint nagyban mentél ki az öltözőből, bele futottál Bakugouba.
-PUSZTULJ! -fordult hátra, szikrázó kézzel.
-Bocsi... -léptél egyet hátra, pedig nem kellett volna. Tisztában voltál vele, hogy nem jelent rád fenyegetést.
-AMÚGY MEG MIT JÖSSZ BELÉM?! -fordult oda hozzád teljes testtel.
YOU ARE READING
VIGYÁZAT! Robbanás veszély!
Fanfiction(T/N) egy nagyon tehetséges és ügyes lány. Mint az emberek többsége, ő is hősnek akar állni. A terve megvalósításához az U.A.-be jelentkezik, hős tagozatra. Fel is veszik. Ez mind szép és jó, de egy srác nagyon megnehezíti (Név) életét... A fiú álla...
