-Most meg mit keresel itt? -törölted le könnyeid.
-Csak szólok, ha egy ilyen pitiáner kis dolog is felzaklat, akkor nem leszel valami jó hős! -vigyorgott pimaszul.
-Mit. Keresel. Itt? -szótagoltad.
-Ezzel az elmével sem büsz-
-Bakugou! -kiáltottál rá. -Mit. Keresel. Itt?
-Mennyire sötét vagy! Természetesen azért jöttem, hogy megvigasztaljalak!
-TE? Engem? -kuncogtál. -Belém zúgtál, vagy mi?!
-ÁLMAIDBAN! -állt melléd. -Mellesleg... Ha bőgsz, nem tudlak legyőzni!
-Nem is bőgök! -nevettél.
-REMEK! AKKOR KEZDHETJÜK IS A-
-Itt? -húztad fel szemöldököd.
-Esetleg valami baj van? -húzta fel ő is.
-Ebben a szép parkban?!
-VALAMI BAJOD VAN VELE?
-Nekem? Nincs! -újból feltűntek a szárnyaid és a szarvaid. Kieresztetted sárkányod és harcoltatok. Valamilyen okból úgy döntöttél, hogy megfogod Bakugout és felviszed a magasba. Úgy is lett. Megfogtad a fiút a hónalja alatt, és repültél vele.
-ENGEDJ MÁR EL, TE RIBANC! -robbantgatott össze-vissza.
-Mi van, Katsuki? Esetleg tériszonyod van? -nevettél, mire még jobban felidegesítetted.
-N...NEM! CSAK ERESSZ EL!
-Ahogy akarod! -és elengedted. Egy ideig zuhant, majd utána mentél. -Katsuki? Katsuki? -kerested szemeddel.
-PUSZTULJ! -hallottad meg hátulról. Aztán csak zuhantál-zuhantál és sötétség. Reggel, nyúzottan és fáradtan ébredtél. Felültél a padlón és körbe néztél.
-Azt. A rohadt. Életbe. -szótagoltad. Felálltál és találomra felrohantál a lépcsőn. Egy fekete ajtóhoz indultál. Megfogtad a kilincset majd lenyomtad, beléptél. Alig néztél körbe, valaki más is bejött. Csak álltatok egymással szemben. Végül a szőkeség törte meg a csendet.
-Esetleg jó reggelt?! -tört be a szobájába Bakugou.
-Mi a jó Istenért vagyok NÁLAD?! -tetted karba a kezed.
-ESETLEG KÖSZÖNÖM!
-Mert miért is?
-Mert ha nem hoztalak volna haza, akkor még most is a parkban csöveskednél!
-Ezesetben... Köszönöm! -mosolyogtál. -Habár elég bunkóság volt, hogy letettél az ajtó elé, nem? -tetted karba a kezed.
-Akkora egy barom vagy! Csak hajnalban tettelek ki!
-Jó, akkor hol aludtam?
-Az ágyamban, például?!
-És? Te hol aludtál?
-Esetleg én is az ágyamban?
-HOGY MI?!
-Mi van? -ezt az „mi vant"-t, olyan egyszerűen mondta, mintha természetes lenne.
-HOGY MI VAN?! -leültél az ágyra. Fejed a kezeidbe temetted, úgy próbáltál nyugodt maradni. Ha egy ilyen helyzetben lehetséges. Végül, miután összeszedted a gondolataid, megkérdezted: -És?
-Mi "és"?
Uhh... Bocsika, hogy nem volt eddig rész, de... Nem szépítem: a tabom teljes mértékben felmondta a szolgálatot, rajta az ÖSSZES eddig megírt sztorimmal...☹ Így most laptopon szórakozom a részek kitevésével...
YOU ARE READING
VIGYÁZAT! Robbanás veszély!
Fanfiction(T/N) egy nagyon tehetséges és ügyes lány. Mint az emberek többsége, ő is hősnek akar állni. A terve megvalósításához az U.A.-be jelentkezik, hős tagozatra. Fel is veszik. Ez mind szép és jó, de egy srác nagyon megnehezíti (Név) életét... A fiú álla...
