-Hát ez mekkora bunkó! -nyüszögte Hitomi.
-De nem az a baj, hogy kihívott, ha nem az, hogy azt hitte, vesztettem! De most már igazán mennem kell!
-Nem mehetnék megint veled?
-Nem. Most nem! -elköszöntél barátnődtől, és elindultál. Ezek a rohadt péntek esték! Mindig ilyenkor kell sötétnek lennie! Gondoltad. Mentél-mentél, egyszer csak valaki nekilökött az egyik ház kerítésének. -Mi van Bakugou? Ennyire nem tudsz vá... K...Kazumi?
-Bizony ám, kicsi szívem! -hajolt bele a nyakadba.
-Hagyj békén! -lökted el magadtól. Ő erre nevetett egyet és megfogta mind két karod.
-Aranyos vagy, mikor ezt csinálod! -nyomta homlokával a kerítéshez homlokod.
-Menj vissza a csajaidhoz! -lökted el.
-Valami azt súgja, hogy te is akarod! -nyalta meg újból a száját.
-FOGD MÁR FEL, HOGY TÚL VAGYOK RAJTAD! -kiáltottál. Persze nem voltál túl rajta. Szavai még mindig csengettek a füledben.
-Én nem azt érzem a rezgéseidben! -vigyorgott.
-MÁRPEDIG NAGYON AJÁNLOM, HOGY HIDD EL! -nagyobbat löktél rajta, mire szinte eldőlt.
-Hé, kislány! Ez mégis mi volt?
-AZT AMIT ÉRDEMELSZ! -este volt, így lejjebb vettél a hangerőn. -Nagyon szépen kérlek! Szállj ki az életemből! Viszlát!
-Gyere csak vissza! -nagyon erősen megfogta a karod.
-Engedj el!
-Mert ha nem? -Kazumi képessége az erő növelés volt. Bármikor megtudta növeszteni az erejét, testi látszatok nélkül. Ekkor tűnt fel neked egy ismerős alak.
-AKKOR SZÉTROBBANTOM A FEJED, KÖCSÖG!! -üvöltött Bakugou, a másik oldalról.
-Már is találtál valakit helyettem, cica? És a múltkori szemüveges srác hol van? -szorított meg jobban. Bakugou egyszeriben ott termett Kazumi mellett.
-NEM FOGTAD FEL, HOGY ENGEDD EL?! -szikrázott keze.
-Miért? Ilyen fontos neked (Név)? -fordult hátra, Bakugouhoz.
-LEGYŐZÖM, DE NEKEM AZTÁN TÖK MINDEGY, HOGY MIT CSINÁLSZ VELE! -Kazu felnevetett. Elengedte a karod és a nyakadat szorította meg.
-Ajánlom, hogy ne tartson sokáig a bunyó, mert terveim vannak veled! -nyalta meg a száját újból. Végül elengedett és elment. Persze a történtek után Bakugou szemébe se tudtál nézni. Szóval csak ott álltál, lesütött szemekkel. Bakugou közelebb lépett és a karjaid a kerítésnek nyomta.
-EZ MÉGIS MI A FASZ VOLT? -nem néztél rá. -NÉZZÉL RÁM, HA HOZZÁD BESZÉLE-
-HAGYJÁL MÁR! -lökted el magadtól. -ÉS NE PARANCSOLGASS NEKEM!
-ESETLEG, TALÁN, KÖSZÖNÖM! -ordított ismét.
-JÓ! KÖSZÖNÖM! -sarkon fordultál és elindultál, Hitomiék házához.
-A KIJELÖLT HELY NEM ARRA VAN! -futott eléd Bakugou.
-TUDOM! N...Nem is tervezek veled harcolni! -halkultál el.
-MERT?!
-M...Mert... -érezted, hogy mindjárt bőgni kezdesz, így beharaptad alsó ajkaid, és az első könnycsepp csordulása előtt, Bakugoura néztél. -Mert... CSAK! -könnyeidet törölgetve elfutottál. Rögtön a harmadik utcában befordultál, ahol egy csinos kis park volt. Befutottál és az egyik nagy tölgynek nekidőltél, háttal. Ahogy elmerültél gondolataidban, valaki megszólalt a fa mögül.
-Egek... Ti lányok mindenen tudtok bőgni?
BINABASA MO ANG
VIGYÁZAT! Robbanás veszély!
Fanfiction(T/N) egy nagyon tehetséges és ügyes lány. Mint az emberek többsége, ő is hősnek akar állni. A terve megvalósításához az U.A.-be jelentkezik, hős tagozatra. Fel is veszik. Ez mind szép és jó, de egy srác nagyon megnehezíti (Név) életét... A fiú álla...
