tíz hó
emlékszem a magabiztos fiúra,
aki anélkül bosszantotta az apját, hogy tudta volna a miértjét.
a fiút, aki jót akart, de nem tudott úgy tenni.
a fiú, akivel kényelmesen éreztem magam.
emlékszem az első havas napra, mikor találkoztunk,
mikor kisöpörted a hajamból a havat és beragasztottad a sebemet,
egészen a durva évekig, mikor figyelmen kívül hagytuk és elutasítottuk egymást.
nagyon élénken emlékszem a találkozásunkra, lee minho.
és szomorúvá tesz, hogy csak télen láthatlak,
mert akkor hideg van,
ugyanakkor, te olyan meleg vagy-
soha nem éreztem helyesnek, hogy egy olyan ember, mint te, akkor legyél itt.
emlékszem a magabiztos fiúra,
aki újra és újra eljött hozzám és bókolt nekem,
még akkor is, ha úgy éreztem, hogy soha senki nem tenne ilyesmit.
emlékszem a sziporkázó fiúra,
aki túl hangos volt a saját javára,
de tiszta és teljes boldogságot sugárzott mindenki felé.
és emlékszem, hogy milyen beléd szeretni
újra és újra,
ugyanis minden télen ezt teszem.
nemsokára újra látjuk egymást, szerelmem,
ugyanis télen van az egyetlen alkalom, amikor találkozhatunk.
BẠN ĐANG ĐỌC
SNOW. ᴍɪɴsᴜɴɢ [hungarian translation / magyar fordítás]
Fanfictionimádtam a havat. eredeti író / original writer; @ K1MJ0NGDAE eredeti történet / original story; https://my.w.tt/sY2HYvkk5O