SNOW. ᴍɪɴsᴜɴɢ [hungarian translation / magyar fordítás]

eins

egy          hó

az egyetlen alkalom, mikor valaha találkozni tudtuk, az télen volt.

emlékszem az első rettenetesen hideg napra mikor találkoztunk, este nyolc volt, de az ég még mindig a fekete és kék színek közti árnyalatokban pompázott, akkoriban mindig próbáltál meggyőzni, hogy az ég zöld színű volt.

emlékszem a találkozásunkra, lee minho.

emlékszem a találkozásomra egy 7 éves fiúval, akinek karmolások borították a térdeit és zúzódások a bokáit-

a fiúval, aki már nagyon le akarta cserélni a rollerét, ami állandóan felsértette a bokáját, egy 'nagy fiú biciklire'.

nagyon jól emlékszem;

a járdaszegélyen ültem és sírtam, mert lehorzsoltam a karom, mire te azt mondtad, hogy a szép fiúk számára nem engedélyezett a biciklizés, mivel megsérülhetnek,

de az apukád leszidott téged ezért.

azt mondta, csak a lányok lehetnek szépek és csak nekik nem szabad megsérülni.

te csak megvontad a vállad és azt mondtad, hogy nem érted egy fiú miért ne lehetne szép,

és adtál nekem egy színes ragtapaszt a narancssárga hátizsákodból.

összeborzoltad a hajam és mikor elhessegettem a kezed, te csak nevettél

és azt mondtad, csak kisöpörted a hajamból a havat.

azt mondtad, hogy a szép fiúknak, mint én, nem szabadna hóban biciklizniük, különben valami ilyesmi fog történni.

én csak lebiggyesztettem az ajkam,

leszidott egy fiú, aki hangos volt és csak két évvel volt idősebb nálam,

nem igazán volt semmi más, amit tehetettem volna.

te csak rám vigyorogtál és elfutottál.

a következő napon megfogadtam a tanácsod.

a házban maradtam és az anyukámmal játszottam, míg apukám dolgozott.

elbicikliztél a házunk mellett,

a biciklid ugyanolyan erős narancssárga színű volt, mint a hátizsákod,

és integettél nekem az ablakon keresztül.

ez volt az utolsó alkalom, hogy láttalak abban az évben,

minden nap az ablakban vártam, remélve, hogy elbiciklizel arrafelé, de nem tetted.

legalábbis a következő télig nem.