Ryea szemszögéből:
Bzzz...Bzzz...Bzzz...Bzzz...
Minden napos emberi dolog...
ÉBREDÉS!!! Szerintem mindenki ismeri azt a kellemetlen érzést mikor a szemeid sehogy sem akarnak kinyílni. Utálom amikor a korai keléskor a szemhélyamat kinyitni sem bírom olyan nehezek.Pontosan 6:30 van. Ez azt jelenti, hogy pár pillanat és a szobámba beront Brooklyn a hosszú reggeli monológjával melyben azt felytegeti, hogy milyén szép napunk van. A fák zöldek, a madarak csiripelnek és süt a nap.
1...2...3
-Szép jó reggelt édes Ryeom-kiáltott fel Brook-ma gyönyörű napunk lesz, mivel szépen színt vallasz Mikeynak az érzèseidről.
-Hagyjál békén Gibson- morgom a szobámban tartózkodó személynek ,miközben próbálok ébren maradni.-Na de Rye, már lassan 3 éve vagy belé szerelmes! Mikor akarod neki elmondani, majd akkor amikor 80 éves leszel, lesz 3 gyereked és egy szerető feleséged akit nem szeretsz , mert a te szíved másért dobog? próbál meg rábeszélni Brooklyn miközben kinyitja az ablakot a szobában melyen Hrvyval osztozom.
Belégzés, kilégzés.
- Először is soha nem lesz feleségem, másodszor soha nem lesz gyerekem és harmadszor majd elmondom neki valamikor, de nem ma.-mondom már szinte teljesen kikelve magamból miközben leugrom a fenti ágyról.Amúgy is Vivi azt mondta, hogy csak akkor hozakodjak elő a témàval ha már teljesen felkészültem a nagy bejelentésre- ha valaki nem tudnà Vivi a legjobb barátnőm. Az egyetlen aki megért, támogat és mindig tudja, hogy mire van szükségem.
-Nem, én azt magyarázom neked, hogy én egy igazi Pókember vagyok-már napi szinten Jack nevetését hallgatjuk. - Na ne mond te kis hülye-röhögte ki Andrea. . Ezek ketten sülve főlve együtt vannak... Igazi baráti kötelék.
Andrea körül belül egy éve csatlakozott a csapatunkhoz mikor is Vivi bemutatta nekük mint régi barátnőjét. Jack azonnal megszerette elsősorban azért, mert mindig van közös témájuk.
-Sziasztok- köszönnek egyszerre mint mindig. Olyanok mint az ikrek, egyszerre beszélnek és még a kielytésük is egyforma.-Helló ikrek!-köszön Brooklyn.
-Rye ma megyünk a reptérre. Ne, hogy elfelejtsd.-jelenti ki óriási mosolyal az arcán Andrea.
-Tudom An, már alig várom, hogy megint találkozzunk-erre a gondolatra nekem is bazi nagy mosoly jelent meg az arcomon.
-Amúgy Vivi szólt, hogy lehethogy Andy is vele tart-erre a kijelentésre Jack sajnálkozva rám nézett.Jajj csak Andyt ne, az a hülye kis köcsög! Vivi kisöccse. Andy körül belül 9 évvel fiatalabb nálam... Igen 14 éves és egy neveletlen kisgyerek. Amikor Vivivel évekkel ezelőtt sokat jártuk közösen a várost neki mindig magával kellett hoznia az öccsét, aki persze mindig rosszalkodott. Röviden, kisbaba.
-Ne félj Andy már teljesen megváltozott-szól még hátra a válla fölött Andrea. Hosszú hétnek nézünk elébe.
*4 órával később*
A repülőtéren vagyunk. Már alig várom , hogy újra lássam a legjobb barátőmet. 3 hónapja nem találkoztunk és én már szinte fizikai fájdalmat érzek ez miatt.
Lassan elkezdtek szállingózni az emberek. A barátosnémat csak nagy Sokára vettem észre mivel olyan alacsony, hogy szinte alig látszott ki a Tömegből. Amilyen gyorsan csak tudtam oda szaladtam hozzá és meg pörgettem a levegőben.
-Viviii!-Kiáltottam fel.
-Rye maci- kiáltott fel ő is a boldogságtól. Erre a háta mögé pillantottam és megláttam a világ legszebb fiúját kinek ég kék szemei csak úgy ragyogtak a lemenő nap fényében.
Ő volt az Andy Robert Fowler!________________________
Hello emberek! leforditottam az első részt, remélem tetszett. Ha valaki mégis az eredetit olvasná VivianaVinczeov oldalán elolvashatja.
BINABASA MO ANG
Egyrészes történetek ROADTRIPTV
Short StoryA barátnőm által írt szlovák történetek, smatok és más mesék.