A fiúnak mondani sem kellett, hogy mit tegyen, egyszerűen érezte, hogy ez lenne az első komolyabb feladat számára. Tenyere őrült bizsergésbe kezdett, mely lassan szétterjedt az egész testében. Tombolt a hatalomtól, mely felett irányítása van, s tudta, hogy végre használatba veheti legnagyobb erejét, aminek titkon nagyon is örült, hisz már régóta visszafogta azt, ezzel megfojtva saját magának egy részét.
Kezét a hideg anyagnak támasztotta és lehunyt szemmel kezdte el átsugározni belé az energiát. Pár vízcsepp a hosszú ujjaihoz ért, melyet sikerként könyvelt el, így az ennek hatására felszabadult adrenalinnak köszönhetően még inkább felgyorsult a folyamat.
- Lassabban! Ha így folytatod szét törik a jég és azzal együtt Felix is.
Ebben a pillanatban ösztönszerűen pattantak fel pillái, s jó maga is láthatta, hogy bizony a szilárd réteg néhány helyen megrepedt. Mély levegőt vett, melyet hosszasan a tüdejébe zárt, majd fokozatosan kiengedve azt folytatta.
Nemsokára az egész tömb folyadékként végezte, a cipőjük pedig már ázott abban, ahogy körülöttük kialakult egy hatalmas tócsa, ám a fiú teste kezdett elernyedni, így Hyunjin mögé sétálva átölelte, hogy megtartsa gyönge termetét.
Épp hogy végzett a lábujjai kiolvasztásával, Hyunjin egyből ölbe kapta őt.
- Menjünk.
- Mi? Nem kéne megvárni amíg felkel vagy beleegyeznie, hogy velünk jön e?-nézett Chan értetlenül. Az egész helyzet abszurd volt neki, még annak ellenére is, hogy természetfeletti erejét használatba vette, egyszerűen az egész annyira nem... életszerű.
- Nézd, ha azt akarod, hogy a tűznyelők és a kígyóemberek elkapjanak, nyugodtan ülj le velük kártyázni, de nem hiába lopakodtunk be ide, szóval ha rám hal-
De nem tudta végig mondani, mivel a mondata közepén lépett be két jókora ember, náluk hat-hét fejjel magasabb férfi, akik azonnal futásnak eredtek, amint meglátták, hogy Felix szabad lábon van.
- Rohanj!-üvöltötte a fiatalabb és minden erőbedobásukkal kezdték el szedni a lábaikat, ahogy csak bírták. Chan felbátorodva irányította az egykori tócsát ismét jéggé, hogy azzal egy ideig is lassítsa őket. Terve eredményesen sült el, ugyanis a távolból hallották, hogy az egyik nagyot zakózhatott a csúszós felületen.
Megállás nélkül loholtak, Hyunjin továbbra is a karjai közt tartva Felixet, ami roppantul kimerítette. Mindkettőjük sípolva vette már a levegőt, az idősebbik oldala már rendkívül szúrt az eszeveszett vágtától, ám nem állhattak meg. Még nem.
Egy elhagyatottnak tűnt házhoz értek. Gótikus épületnek látszott, ám az ablakai be voltak törve, az oldalán pedig hatalmas, undorító graffitik éktelenkedtek.
- Biztos jó ötlet ez?-lihegte Chan, ahogy térdeire támaszkodva tartott egy szusznyi szünetet.
- Van jobb terved? Vagy egy öt csillagos étterembe szeretnél menni egy emberrablás után?
- Most hogy mondod, tökéletes lesz ez is.-egyenesedett fel, majd megtörölve a homlokát indult a bejárat felé, amit jobb elképzelésnek tűnt inkább lábbal belökni, mintsem hozzáérni a kilincshez. A nyílászáró nyikordulva adott utat a menekülteknek, ám amint megérezték a bent terjengő aromát, mindkettejük hosszas köhögésben tört ki.
- Hát van egy bukéja.-súgta Chan két krágokás közben, majd befogva orrát lépte át az építmény küszöbét.
- Ha nem tetszik, mosd fel az erőddel.
- Megtennéd, hogy nem sértegetsz folyamatosan?-pillantott hátra a válla felett a fiúra, de a válaszát már nem halhatták, mert azon nyomban leszakadt valami a plafonról, hatalmas morajt hagyva maga után.
Felix még mindig nem tért magához, így jobbnak látták, ha lefektetik a lépcsőre, amíg körbenéznek melyik szobában lenne érdemesebb aludni, ha egyáltalán tudnak majd ilyen körülmények között.
Minden léptük alatt felnyikordult az omladózó, valószínűleg termeszekkel teli padlózat. Chan elővette a telefonját, majd bekapcsolva rajta a zseblámpa funkciót sétált tovább, ám hamar meg is állt, mikor a falra vetülő homályos fényben meglátott valamit.
- Ozixkzl.-motyogta, ahogy leolvasta az írást.
- Ez vér?-kapta oda a fejét Hyunjin, ahogy közelebb sétált hozzá, s ujjbegyét végighúzva a tapétán bizonyosodott meg róla, hogy valóban igaza van.- Ne aggódj, ez már régi, oda van száradva.
- A-aha.-bólogatott az idősebbik, ahogy legyűrve a gombócot a torkán nyelt egyet.-Ezzel totál megnyugtattál, köszi.-inkább elfordult onnan, de csak még kellemetlenebb helyzetbe hozta magát, mikor hátrahőkölt a következő látványtól, ezzel kieresztve férfias sikolyát.
- Mi az?-sietett oda Hyunjin, bár erre ő sem volt felkészülve. Egy női alak ült egy székben, koponyáját az előtte lévő asztalnak döntve. Mindkét szemét kikaparták, s a nyelve a pulthoz szegezve lógott összeaszalódva.- Lehet mégis csak jobb lenne egy motel.
- Miért?-szólalt meg egy mély hang a hátuk mögül. Összerezzenve ugrottak egyet párhuzamosan a levegőbe, ahogy megfordultak, majd próbálták csillapítani a szívverésük, amint tudatosult bennük, hogy ez csak Felix.
- A frászt hoztad ránk.-pihegte Chan. Végignézve a fiún rájött, hogy ő azóta is meztelenül áll előttük, így kezdte volna lefejteni magáról a pulóverét.
- Nem kell, hoztam neki ruhát.-sóhajtja a fiatalabb és előkapva a hátizsákját kezd el benne kotorászni.
- Ez eddig is nálad volt?-vonta fel szemöldökét elgondolkodva, mire Hyunjin csak bólintott egy aprót, majd kivéve egy teljesen fekete szettet - mely pólót, dzsekit, nadrágot, boxert, zoknit és cípőt foglal magába – nyújtja át a zacskó tartalmát Felixnek.
