Maybe...

Prológus

- Hozzám jönnél feleségül?- kérdezte Kyle féltérdre ereszkedve.
A hirtelen ért döbbenettől válaszolni is elfelejtettem. Már épp kezdett volna kínossá válni az egész, amikor észbe kaptam.
- Igen! Hát persze, hogy hozzád megyek feleségül!- válaszoltam a könnyeimmel küszködve, mire Kyle odasietett hozzám, majd hosszasan megcsókolt.

Az volt életem legszebb napja. Vagyis akkor még így gondoltam. Persze, azóta változott a véleményem, mert az élet már megint bekavart.
Francokat! Az se érdekelne, ha kitörne a harmadik világháború, sőt szerintem észre sem venném a rózsaszín ködtől, ami körülvesz.
Azt mondják, egy 5 éves kapcsolat felér egy házassággal. Hát ez még nem derült ki. Az viszont bizonyos, hogy Kyle az egyetlen biztos pont az életemben, tehát ez a dolog stimmel. Úgy érzem, szerencsésnek mondhatom magam, amiért kifogtam egy ilyen pasit. Mert basszus, azon felül, hogy baromira tetszetősen néz ki(183 cm kökemény izomzat, barna haj, zöld szem), még egy igazi gentleman is, szó szerint: Londonból költözött el a családja Seatle-be, amikor Kyle még csak 5 éves volt. Igazából 13 éves korom óta ismerem, de sosem gondoltam arra, hogy mi valaha is egy párt fogunk alkotni, egészen 17 éves koromig, amikor is... fogalmazzunk úgy, eltűnt egy-két fontosabb tényező mindkettőnk életéből, és a veszteség közel nem hozott minket egymáshoz.
Akkor vettem észre először Kyle-t, mint ideális barátjelöltet. Emlékszem, alig vártam, hogy megint találkozzunk és végre megtegye azt a bizonyos első lépést, de ez nem következett be, csak egy évvel később. De most így 23 éves fejjel visszagondolva tudom, hogy ennek így kellett lennie.
Viszont azóta a nap óta teljes a harmónia, összvissz úgy 2-3 nagyobb vitánk volt, de mindent mindig sikerült megbeszélnünk.
És most a saját esküvőnkre készülünk! Wáá, alig tudom elhinni!
Na igen, most nagy az öröm, mindenki túl van pörögve, mindenki erről beszél, és persze mindenki részt szeretne venni a szervezésben. De mi már megbeszéltük, hogy a vita elkerülése végett inkább egy esküvőszervezőre bízzuk a dolgot. Hiába, egy esküvővel a nyakunkon rengeteg a tennivaló, így abban reménykedünk, a szervező valamelyest könnyít majd a dolgunkon.
Mindenesetre alig várom a nagy napot, ami remélem legalább annyira felejthetetlen lesz, mint tervezzük.