*7 évvel ezelőtt*
A délután gyorsabban eltelt, mint szerettem volna. A nagy készülődésben észre sem vettem, hogy már 6 óra, és indulnom kell. Már épp indultam volna a bejárati ajtóhoz, amikor SMS-em érkezett. A rövid, lényegre törő üzenet így szólt:
Sajnálom Tess, de a ma este nem fog összejönni. Sajnos közbejött valami halaszthatatlan. Esküszöm, bepótoljuk.
Puszi, Sam
Persze tudtam, hogy nem hiába mondja le a "majdnem randit", de akkor is szörnyen esett. Annyira szörnyen, hogy összeesküvés-elméletek gyártásába kezdtem, és hát, őszintén, ennél rosszabb elfoglaltságba nem is kezdhettem volna. Amikor eljutottam arra a szintre, hogy biztos egy másik lány van a dologban, elhatároztam, hogy ezt befejezem, és inkább értelmesebb dolgokkal foglalom le magam. Így történt, hogy hosszú idő után előszedtem a gitárom, és játszani kezdtem. Gondolkodás nélkül Adele'Million years ago'-ját kezdtem játszani. Az akkordokkal együtt kiadtam magamból minden érzelmemet, minden egyes szomorú gondolatomat. Szinte egybe olvadtam a dallammal. Észre sem vettem, hogy időközben látogatóm jött.
-Na jó, csajszi, nem csinálhatod ezt minden alkalommal, amikor megbánt- mondta a legjobb barátnőm, Kim.
-Nem tudom, miről beszélsz- feleltem, mire jelentőségteljes pillantást vetett könnyáztatta arcomra.
-Tönkre fog tenni, ha így folytatja- közölte velem. Mintha nem tudnám. Bár tehetnék ellene akármit. Bármit. De túlságosan belekeveredtem már ebbe, s nincs szabadulás.
- És mégis mit tegyek, mondd meg? Ignoráljam? Megpróbáltam, de egyszerűen olyankor ő keres. És tudod nagyon jól, hogy nem vagyok elég erős ahhoz, hogy ellenáljak neki!- hadartam elképesztő gyorsasággal.
-Tudom, szívem- nézett rám szomorúan.- Azt meg én nem hagyhatom, hogy itthon szomorkodj, egyedül. Vedd a kabátod, kiruccanunk kicsit.
- Nem akarok menni! Csak egyszerűen... hagyd, hogy túltegyem magam az egészen.
- Én hagynám, de te is tudod, hogy amint kilépek azon az ajtón,- mutatott a bejárati ajtó felé- te folytatni fogod azt, amit félbeszakítottam. És azt nem hagyhatom. Szóval szedd össze magad, mert ma este bulizunk egyet és elfeledtetjük veled azt a seggfejt.
Nem volt választásom, szóval belementem a dologba...
YOU ARE READING
Maybe...
Teen Fiction"- Igen! Hát persze, hogy igen!- válaszoltam könnyekkel küszködve. Kár, hogy akkor még nem tudtam, miken fogok keresztülmenni a következő fél évben..." ⚠FIGYELEM!⚠ •A történetben előforduló karakterek kitaláltak. Minden egyezés a valósággal a véletl...
