befőttes üveg /vkook/ [✔]

v

- Tae...hova vezet a szíved? - néztem le az alattunk elterülő tájra. A nap lassan a horizont alá merült, a fák lassan kihajtó leveleit, befestette fényével.

Mintha hirtelen ősz jönne a tél után.

Mintha pusztulna a világ, ahogy a természet szenderül álomra tél elején.
Jungkookot elszomorította az élet körforgása. Hirtelen szorító érzés terült szét mellkasában, folyamatos fojtásban tartva a szívét és a tüdejét.

Sírás marta a torkát, ajkai kiszáradtak.

- Hogy hova vezet a szívem? - hallotta meg hirtelen a barátja hangját. - A szívem oda vezet, ahol mindig süt a nap. Akkor érzem jól magam, ha látom a fényét, mint egy növény mi ebből táplálkozik.

- És mi lesz az esővel?

- Az eső egyszerre ellenség és barát. Egyszerre összeköt és elválaszt. Az eső a második legtisztább dolog, amit ismerek. - mosolyodott el. Az arcán táncot jártak az árnyékok, a sárgás fény, ragyogóbbá tette a bőrt, amit Jungkook meg akart érinteni.

- Mi az első?

- Te.