The other side [Yaoi](HUN)

Step 1

Rideg... A világ kopár és rideg... Sehol egy virág... Sehol egy madár... Az ég szürke és felhős... Élettelen... Eltűnt a szépsége. A valaha élettel teli Föld most haldoklik. És mind ez azoknak a kapzsi gazdag fejeseknek köszönhető. Azt hitték ha állítanak egy falat a két anyagi helyzetben álló embercsoport közé, minden megoldódik. Tévedtek. Még rosszabb lett. Vagyis, csak a fal egyik oldalán. Méghozzá pont ott ahol a "szegények" éltek. Betegségek öltek meg százakat, étel alig volt, ráadásul még a víz is fogyóban volt. Egyszerűen pokol volt.
Eközben a fal túl oldalán mindenki vidám volt. Itt éltek a "gazdagok", a tehetősebb családok, esetleg a politikusok. Itt minden megvolt. Tető a fejük fölé, bőséges étel, ital, betegségekre orvosság, amit csak akartak. Az önzőség elvette az eszüket.

Történetünk valamikor 2060 tavaszán kezdődik. Körülbelül délután fél hat lehetett. A "gazdagok" oldalán egy asszony adott életet utódjának. Az újszülött kisbaba fiú volt. Egészséges, és szép. Az anyja egy gyönyörű nő volt, hosszú derékig érő vörös haja, és borostyán szeme volt. Az apja viszont nem volt jelen. A nő boldogan nézte gyermekét karjaiban. "A neved Zack Miller lesz." Mondta az anya és megcsókolta fia fejét.

Három évvel később, 2063 telén megint egy anya adott életet gyermekének. Viszont most a fal másik oldalán, a "szegényeknél". A rozoga kis házban csak a nő sírását és kérleléseit lehetett hallani. Olyan harmincas éveiben járhatott, rövid szőke haja, és zöld szeme volt. Mikor életet adott újszülött fiának, nem látszott rajta az öröm. Csak az undor és a megvetés. Mégis, elhatározta hogy felnevelni a gyermeket. A fiú neve Ray Evans lett.

2068. Január 14.
A felkelők újabb támadást indítottak, annak jeléül hogy lebontsák a falat. A túl oldalon lévő katonák csak a toronyból nézték a szerintük "nem fontos" embereket. Egy 8 éves fiú is ott volt. A neve Zack, és épp az apjával volt, miközben nézte hogyan kell elnyomni a "semmire kellő népet a fal túl oldalán". Hirtelen egy hangos robbanás hallatszódott. A fiú befogta a fülét, majd kérdően apjára nézett. William Miller tábornok fiára nézett, majd egy démoni mosoly táncolt ajkaira. "Látod fiam, a por nép. Semmirekellőek, és még csak megvédeni se tudják magukat. Sose sajnáld őket, vagy te is egy leszel közülük!" Mondta tiszta gyűlölettel. A fiú bólintott, majd vissza nézett a fal túl oldalán lévő felkelőkre. A következő dolog amit hallani lehetett a puska lövés volt. Majd egy sikoly. A fiú szeme nagyra nyílt, kicsit remegve nézte ahogy az emberek a szeme láttára halnak meg. A túl oldalon lévők végül abba hagyták amit elkezdtek, és amennyien életben maradtak, "haza" indultak. Zack megfagyva állt ott. William vigyorogva nézett le a holttestetekre, majd ránézett fiára. "Menj haza, anyád már biztos vár." Zack bólintott, és elindult haza.

2071. Március 20.
Egy kicsi, élénk szőke, szinte már fehér hajú fiú szaladt a rozoga házak között, kezében egy pitypanggal. Mikor "hazaért" elkezdett az édesanyja után kutatni. "Anyu, anyu! Nézd mit találtam!" A fiú vidáman kiáltott mikor meglátta a nőt. Angela Evans irritálva nézett fiára. "Megmondtam hogy ne hívj így!" Üvöltötte. A fiú megállt és lefagyott arcáról a mosoly. "E-ezt neked szedtem..." Nyújtotta oda a virágot. Angela dühösen felállt, majd felpofozta Rayt. A fiú felsírt, nem számítva arra hogy valaha az a személy, aki világra hozta őt, ilyet tegyen. "Semmire kellő kis mitugrász! Csak egy hiba vagy! Meg sem kellett volna születned!" Ordította "édesanyja", miközben ütötte, rúgta "szeretett" gyermekét. A fiú csak sírt, és bocsánatért könyörgött. Anyja egy idő után abba hagyta, majd elindult az ajtóhoz. "Bárcsak meghalnál." A hangjából csak az undor hallatszódott, majd ki ment a nyüzsgő "utcára" és sosem tért vissza. Ray a földön feküdt, sokkolva és könnyben úszva. 8 éves volt, nem szabadott volna ezt átélnie. Egy kis idő múlva felkelt és kiment a házból. Elindult a fal felé, ahol alig volt őr. Mikor odaért, két kezét imához emelte és elkezdett imádkozni. 'Kérlek Istenem, segíts rajtam.' kérlelte. Egy őr megpillantotta, és fegyvert szegezett rá. "HÉ! Te ott! El a faltól!" A fiú megijedt, és hátrébb lépett. Ijedten nézett fel, közben végig imádkozott nehogy le lőjék. Bár... Már azt sem bánná. "Takarodj haza kölyök!" Ordította az őr. A fiú gyorsan bólintott, és "haza" futott.

2075. Június 8.
Egy 15 éves fekete hajú fiú járta az utcákat, mikor hangos kiabálást hallott a fal felől. Kíváncsisága miatt elindult hogy megnézze mi van ott. Mikor odaért megdöbbent mit látott. A kapun kisebb horpadások voltak. Gyorsan fel sietett az egyik toronyba hogy jobban szemügyre vegye mi történt. Az őrök dühöngtek és próbálták nem lemészárolni az embereket. Zack zöld íriszei érdeklődve nézték az embereket. Meglepődött mikor meglátott egy körülbelül 13 éves fiút, robbanó anyaggal és tűzzel a kezében. A fiú vigyorgott ahogy újabb adag robbanó szert tett az ajtóra, majd begyújtotta és az felrobbant. Az emberek körülötte biztatták a fiút, miközben az őrök ordibáltak hogy hagyja abba. A fiú az őrök felé fordult majd kinyújtotta a nyelvét. Zack élvezte a látványt az őrök arcán. Elégedetten, a fiú eldobta a gyújtó anyagot egyenesen a falnak, majd hátat fordított és el vegyült a tömegben.

2078. Szeptember 27.
Ray dúdolva rótta az utcákat. 3 éve valaki próbálta berobbantani a kaput de nem sikerült. Nyilván. Hisz csoda lenne ha sikerülne. A fal közelében volt már, és gondolta körül néz kicsit, hátha lát egy új katonát. Kék íriszei végig pásztázták a katonákat egytől egyig. Majd a szeme megakadt egy fekete hajú fiún. Körülbelül vele egy idős lehetett, max 3 évvel idősebb. A fiú éppen a tábornokkal beszélt, vagyis Ray úgy gondolta hogy az ő. Egy pár pillanatig még nézte majd újra a földre szegezte tekintetét és elindult. Zack eközben lenézett, nem látva mást csak egy élénk szőke fiút. Kicsit kérdőre vonta, majd újra apja felé fordult.

Ray "hazaért" egy kisebb házba, ami csoda hogy még nem dőlt össze. Lefeküdt "ágyára" ami csak szalma és egy pokróc volt. Szemét becsukta, és azzal a lendülettel el is aludt.

Zack később ért haza mint máskor. Részben a "munka" miatt, de az apja papolása miatt. Jessica Miller, édesanyja, aggódva ment fiához. "Hol voltál?! Betegre aggódtam magam!" "Jól vagyok anya, ne aggódj. Csak apa túl sokat beszélt." "Oh! Értem. Akkor hát, nyomás aludni." Mosolyogta a nő, majd elbúcsúzott fiától és elment lefeküdni. Zack bólintott és a szobájába ment. Lefeküdt az ágyra de nem jött álom a szemére. Azon a fiún gondolkozott akit aznap látott. Majd a mai nap. Sóhajtott egyet, majd megfordult és pár perc után elaludt.

//SOOO! Hello mindenki!~ Ez az ötlet csak úgy kipattant a fejemből miközben egy videót néztem és tada xd sok a szó ismétlés tudom, idővel próbálok változtatni ^^;🌈 Remélem tetszik!
Adios!~ (/0w0)/ ✨