Let me love you

//1// Kezdetek

Sziasztok! Ez az első storym itt a wattin remélem tetszeni fog!
Néhány információ a storyhoz: a purpose tour egy évvel korábban kezdődik ebben a történetben és egy évvel korábban ér véget, tehát 2015 -2016 az időpont.
A beszélgetéseket, amikor Zengő nem az anyjával beszél kettesben angolul képzeljétek el! Ja és lehet hogy nem minden esemény vagy időpont helyesen lesz megjelenítve, de próbálok mindent elkövetni hogy a háttér minél hitelesebb legyen. Ha nem mindig sikerül kérlek nézzétek el nekem! (Tudom tudom Justinnak már van felesége de na😂) Jó olvasást!😙

Zengő!!! Ébredj! Siess a suliba! Elkésel! -kiáltott fel az emeletre anyám. Mivel most végzős vagyok nem olyan kemények az órák viszont mindenki ezerrel tanul az érettségire. Gyorsan felöltöztem. A sulimban nem számitok nagyon népszerűnek... igazából amolyan jókislány vagyok aki nullahuszonnégyben olvas rajzol zenél és tanul. Mellette végig zenéthallgat. Még mindig én vagyok a fura külföldi csaj aki fura szakmát választ. Az is rá tesz egy lapáttal, hogy Magyar vagyok. Itt mindenki kicsit lenézi a magyarokat... a hab a tortán csak az, hogy mivel anyám egy bankigazgató felesége lett ezért eléggé jól élünk, így rám mondják hogy elkényeztetett liba vagyok, apuci kislánya. Na vsszatérve... felöltöztem, és megnéztem magam a tükörben. Egy mübőr márkás kicsit vastagtalpú, hosszúszárú fekete bakancs, magasnyakú szivárványszín szokni ami a térdemig ér, egy magas derekú fekete farmerrövidnadrág, egy fekete haspóló és végül egy rósaszín Justin Bieberes pulcsi volt rajtam. Igen, mondták már páran hogy érdekes a stílusom de nem érdekel. Mondjuk a hajam sem egy stréberre vall...
Ráadásul a fülemben van egy industrial és három hellix piercing. Van egy medussa és egy nyelv piercingem is. Az orromban egy septum díszeleg egy sima orrpiercingel egyetemben. Na persze nem mind hordom egyszerre mert ugy elege furán néznék ki...
Nem nagyon sminkelem magam mert a pattanásokkal nem volt soha gondom,így csak tusvonal, szempilla spirál szemhélyfesték és rúzs kell. De ezekközül sem használom mindet egyszerre magamon.
Elégedetten vonultam le az étkezőbe ahol elfogyasztottam melegszendvicsemet. -kislányom. Ma későn jövünk haza Davevel (ő a mostoha apám) úgyhogy hagyok az asztalon pénzt ha bármi kell vegyél magadnak. Most mennem kell. Dave már elment. Szia kicsim szeretlek! - Szia anya én is szeretlek téged! -hát igazából nem tom miért hagy itt pénzt amikor Dave annyi zsebpénzt ad hogy akár egy ferrarit vehetnék a zsebpénzemből... na mindegy. Felkaptam magamra a vans táskám és már mentem is a suli felé. Mint mindig most is elővettem egy könyvet a táskámból és menet közben olvasni kezdtem, és most kivételesen nem dugtam be a fülesem.
Nem tudtam mióta sétálok de mivel a könyv izgi volt ezért csak néha néztem az utat,így nem vettem észre, hogy egy vonatsín keresztezte az utam. Lépdeltem, de hirtelen beleütköztem valamiben, vagy inkább valakinek a kezébe. Ekkor villámmsebességgel elszáguldott előttem a vonat és én tíz centire álltam tőle. Ekkor tudatosult bennem hogy majdnem elütött a vonat. De hála a kéznek ez nem történt meg.
-Tudom hogy izgalmas a könyv de annyira azért nem hogy az életedbe kérüljön. -szólt hozzám egy felettébb ismerős hang. A kéz gazdája ami még mindig ott volt kitárva előttem, megakadályozva hogy elinduljak. Végül rávettem magam és ránéztem a megmentőmre. OMG OMG OMG!!! ez Nem. Lehet. Igaz!!! A kar gazdája maga Justin Bieber volt!!! (Utólag eszembe jutott hogy ő éppen a városbann tartózkodott de eszembe sem jutott hogy találkozom vele.) Annyira lesokkolt a tudat hogy Justin valószínűleg megmentett a haláltól, hogy csak tátogtam, aztán elkezdtem sírni. Nem. Én nem vagyok olyan aki pusztán attól hogy meglát valakit az utcán elsírja magát de kicsit lesokkoltak az események. -köszönöm. -csak ennyit tudtam kinyögni. -nincs mit. Viszont szerintem tényleg ne olvass menet közben. -húzta féloldalas mosolyra a szályát. -rendben. Öhm... csinálhatnánk egy közös képet? -kérdeztem, de a végét már csak suttogtam. -persze. Odalépett hozzám és féloldalasan átkarolt. Csináltunk vagy öt képet. Vicceset komolyat mosolygósat ő puszil meg és én őt. Az utóbbi kettőnél elkezdtem sírni, mire ő mégjobban magához ölelt. -ne sírj! Én is csak egy ember vagyok. Erre kapásból rávágtam, amolyan reflexből, hogy ne felejtsd el hogy valódi vagyok. Amikor tudatosult bennem hogy mit mondtam zavartan elnevettem magam. -bocsi... a suliban is mindig téged idézlek. Már szinte észre sem veszem... -a szívem végig úgy zakatolt, hogy attól féltem, Justin is meghallja. Érezhette hogy stresszes vagyok, mert elkezdett nyugtatni, hogy nyugi meg ilyenek... rém ciki volt. Már találkoztam Shawn Mendessel is koncert után egy fénykép erejéig, de ott nem voltam így kiakadva! -oh! Jut eszembe. Nekem a táskámban van egy füzetem... alá tudnád írni? Óriási rajongód vagyok! -igen. Azt látom. -nézett a pulcsimra. -a kezébe adtam a füzetet, amin saját arcképe díszelgett. Kinyitotta az első oldalon, amin szerencsére nem volt rajz, és elkezdte volna írni, amikor a szél tovább fújta a lapokat és megállt egy olyan oldalon amin egy jobban sikerült rajzom volt... róla. Azt hittem majd elsüllyedek. Nem szeretem mutogatni a rajzaimat. Nem hogy még Ő maga lássa meg. Nem is kell mondanom eléggé elvörösödtem. -wow! Ezt te rajzoltad? -i-igen. De nagyon ronda rajz lett... -viccelsz? Előszörre azt hittem fénykép! Ez gyönyörű. -szavaira csak még inkább elvörösödtem, amin ő jót mulatott. Nah kössz. Visszalapozott az elejére, és elkezdte aláírni, de a kelleténél tovább írta. Nem hiszem hogy ennyi idő leírni a nevét. -tessék! -nyomta a kezembe a füzit. -nagyon nagyon köszönöm! - Megnéztem. A Justin Bieber felirat alatt ezek álltak: nagyon szépen rajzolsz!!! És egy idétlen mosolygós smile. Elnevettem magam. Hirtelen felindulásból fellapoztam azt a rajzot amit látott és kitéptem a spirálfüzetből,majd felé nyújtottam. -neked adom... ha kell.-bizonytalanodtam el. -tényleg? Köszönöm! -még utoljára megöleltem aztán elköszöntünk és futottam is a suliba, ahonnan sikeresen elkéstem... de kit érdekel???van aláírt füzim és fényképem róla és nála van az egyik rajzom!!! Majd kiugrottam a bőrömből! Az egész matekórát végig vigyorogtam, a barátnőm, az egyetlen barátnőm, Lisa, meg nem értette, hogy mivan. A füzetére írt egy kérdőjelet. -majd szünetben!-tátogtam.
Miután kicsengettek visongva meséltem el a történeteket neki, és persze megmutattam a fotókat meg az aláírást. -aztaaa! Bár minden reggelem így indulhatna! Csak mondjuk Shawn Mendessel! -álmodozott, miközben fekete rózsaszín haját csavargatta.

Mindig ezt csinálja ha gondolgodik. Visongásunk közben mindenki minket nézett az oszályból. Király. Lisa mindig is belevaló, kedves lány volt, mindenki szívesen volt vele, ellenben velem, akire mindig fura szemmel néztek. A suliban kettő emberrel vagyok jóban, az egyik Lisa a másik, pedig Jason. Viszont ő tavaly végzős volt, tehát már egyetemre jár, így szinte csak telefonon tudunk beszélni. -Zengő! Zengő! Figyelsz te rám? -lengette előttem a besztim a kezét. -bocsi... elkalandoztam. -azt látom csaje. Csak azt mondtam, hogy ma nincs az ofő, így elmarad a hatodik és hetedik óránk!!! -de jó! Akkor lesz sok időnk együtt! Ma amúgy ráérsz? -persze. Ennél jobban nem is alakulhatott volna a napunk. Te talizol Bieberrel, első óra lyukas, és két óránk elmarad. Már csak három órát kell kibírni. -igazából engem csak az zavar, hogy Justin első benyomása rólam annyi, hogy egy felelőtlen, hisztis rajongó vagyok. Majdnem elütött a vonat! -jaj Zen! (Ez a becenevem) ez így romcsi volt! -nyávogta. Ezen elnevettem magam, és egy szemforgatás közben elővettem a cuccom kövi órára. Dupla biosz! Jobban nem is alakulhatott volna! Kedvenc órám. -Lisa, attól tartok, hogy ketté válnak útjaink. Neked tupla matekod lessz. -erre legörbítette a száját. -jaj ne sírj ici pici Lisukaa! -gügyögtem neki, azzal sarkon fordultam és a bioszterem felé vettem az irányt.

***

A nap gyorsan eltelt, olyannyira, hogy mire észbe kaptunk, már a starbucksban ültünk Lissel és a kávénkat ittuk február utolsó napján. -oh bazd! -kiáltottam fel, és a homlokomra csaptam. -elfelejtettem! Hogy lehetek ekkora tapintatlan paraszt!?? Találkoztam Justinnal és nem köszöntöttem fel! Holnap lesz huszonkét éves! -hát... szerintem nem sértődött meg. Holnap írsz neki. -és szerinted válaszolni fog? Több millióan fognak neki írni! -egy próbát megér... -hát jó. Akkor 12:56 kor írok neki. -de ha akkor írsz nem te leszel az első. -de Justin 12:56 kor született, úgyhogy akkor fogok írni neki. -szerintem ideje mennünk. Nem akarunk átmenni hozzád? -de. menjünk. -hát igen ilyen a barátnőm. Ha kell akkor meghívattja magát hozzám...😅

Magunkhoz képest lassan haladtunk az utcákon. Lisa ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy minden sarkon nézzünk körül, nehogy esetleg elüssön valami. Viszont én inkább azt néztem, hogy nem látok e meg egy BIZONYOS személyt esetleg. Khm khm...
Otthon aztán muszály volt tanulnunk, ami többé-kevésbé sikeres volt. Inkább kevésbé... aztán filmeztünk, meg zenélgettünk. Én hegedűn, Lis pedig zongorán. Olyan fél kilenc körül aztán elköszöntem Lisitől és bementem a szobámba. Természetesen olvastam. Nem tudom mennyi ideje fekhettem az ágyamban, de elnyomott az álom...