-Anyu miért költözünk el?-kérdeztem tőle.
-Azért mert csak ott kaptam munkát.-kaptam egy elég megszokott indokot.
-Siess, és szépen pakold be a játékaidat a dobozba és akkor indulhatunk is.
-Rendben.-válaszoltam kissé szomorkásan.
Gyorsan bepakoltam, anyukám berakta a csomagokat a kocsiba és indultunk is.
-Hosszú út áll előttünk szóval aludj míg meg nem érkezünk {Név}.Válasz képen bólintottam egyet, és elaludtam valahogy. Álmomban egy barlangban voltam körülvéve sárkányokkal, akikkel játszottam, még repültem is rajtuk nagyon jó volt.
-Megérkeztünk.-hallottam anyukám hangját. Az álmosságot töröltem ki a szememből, és kiszáltam a kocsiból. Meglepetésemre egy kertes ház előtt álltunk.
-Bisztos jó helyen vagyunk?-kérdeztem bizonytalanul anyukámat.
-Hihi, persze!
-Yeyy!ANYUU AKKOR LEHET HÁZIÁLLATOM IS UGYEEE?
-Persze, de ne ordibálj légyszives.
-Rendben.
-Most pakoljunk ki. Gyere és segíts légyszíves {Név}. Miután kipakoltunk, anyukám becsöngetett a szomszédba, és kedves nő nyitott nekünk ajtót.
-Lizzy végre megérkeztetek, rég találkoztunk.-monda a nő. Várjunk ő honnan ismeri az anyukámat?!
-Igen rég volt. Képzeld amikor megtudtam, hogy itt egy eladó ház mellettetek úgy megörültem. Rögtön megvettem meg persze a munka váltás miatt is jól jött, mert közel van a munkahelyemhez.
A nő aki ismerte anyukámat behívott minket a lakásba. Bementünk, nagyon szép volt belülről is, nem csak kívülről.
-Nyugottan foglaljatok helyet én addig csinálok egy kávét. {Név}-chan te mit szeretnél inni?- kérdezte kedvesen az ismeretlen nő.
-Egy pohár vizet kérek szépen.-válaszoltam kissé félénken.
-Rendben. Áá tényleg majdnem elfelejtettem bemutatni a fiamat annyi idős, mint te {Név}-chan.
-Eijiro gyere le vendégeink vannak!-kiabált fel az emeletre.
Egy ajtó csapodást lehetett hallani, és utána egy fekete hajú fiú rohant le a lépcsőn.
-Jó napot! Szia!-köszönt nekünk a fiú.
-Szia!-köszöntem neki vissza kicsit halkabban.
-Hogy megnőttél Kirishima! Amikor utoljára láttak még kisbaba voltál.-monda anyukám.Huh?anyu látta amikor kisbaba volt? Óóóó de akkor én is kicsi voltam... hát valami emlékkép csak beugrik vagy nem.-gondolkodtam magamban, míg anyukám ki nem szakított belőle.
-{Név} mi lenne, ha bemutatkoznátok egymásnak!-mondta anyum.
-Szia én {Teljes Név} vagyok.-mondtam mosolyogva és nyújtottam a kezem.
-Én pedig Kirishima Eijiro.-mondta a fiú és kezetfogtunk.
-Gyere megmutatom a szobámat.-fogta meg a csuklóm Kirishima, és ronhantunk fel a lépcsőn, majd a második ajtót nyitotta ki az emeleten.
-Ez az szobám ugye milyen király?-kérdezte.
-Bisztos jobb mint az enyém, mert én még ki se pakoltam. A költöztető kocsi csak holnap jön.
-Szóval azt mondod, hogy nem tetszik a szobám?
-Nem ezt mondtam!
-De igen!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De akkor is azt mondtad!
-Nem mert én azt mondtam, hogy az enyémnél jobb!
-Szóval akkor tetszik?
-Persze, miért ne tetszene?!
-Akkor jó. Játszunk valamit!
-Jó de mit?
-Legyen az, hogy én leszek aki megment téged a sárkánytól!
-Jó de inkább én leszek a sárkány! Hi-hi.
-Nem akkor legyél egy bajbajutott ember aki segítségre szorul, és én leszek a hős!
-Jó ez jobban tetszik!
Végül így ismertétek meg egymást Kirishimával.
A helyesírásért bocsi.😅
